Félelem
Mikor
az asztalok jó része megtelt, 7655-senpai a pulthoz lépett egy kisebb
papírköteggel a kezében. A mindenfelől érkező moraj pár perc alatt megszűnt,
mire felsóhajtott, majd nekikezdett:
-
Nem szeretném sokáig húzni a dolgot, illetve kerülgetni a témát. A mai este
folyamán várhatóan fekete fény lesz – egy pillanat alatt beléfojtották a szót
az összesugdosó emberek. Páran hangosabban még oda is kiáltottak:
-
De hisz alig egy hónapja volt egy!
-
És mi lesz a vizesekkel? Még mindig nem tértek vissza…
-
Igen! Azt hallottam, csak a holnapra érnek haza! – 7655 megőrizve a nyugalmát
csendre intette a tömeget.
-
Mint bizonyára tudjátok, a kutatócsoport hosszú ideje vizsgálja a jelenséget,
de a tudásunk még mindig kevés róla. Nem tudhatjuk, miért épp ma kellett
eljönnie…
-
Már hogy ne tudhatnánk! – állt is fel az asztaltól egy néhány hónapja idekerült
srác; 6182 – Ez Isten óhaja! Azt akarja, hogy egy szófogadó, rendezett
társadalom alakuljon ki! – nem messze tőle 6918-senpai a háttérben állva bólogatott
– Teszteli az önfeláldozó és rendtisztelő képességeinket! Azt szeretné látni,
hogy mindent megteszünk a többiekért, és nem hagyjuk cserben a vizeseket!
-
Kérlek, 6182, foglalj helyet! – próbálta nyugodt hangvétellel csillapítani 7655
– Egy négytagú csoport elindult hozzájuk, hogy időben hazahozzák őket. Lehet,
hogy igazad van az okkal…
-
Senpai! – támaszkodott az asztallapra két kézzel 6182 – Maga nem hisz
Istenben?! És ha valóban meg akarja menteni őket, miért nem maga ment? – úgy vetette
ezt 7655 szemére, mintha teljesen komolyan gondolná… Mekkora tisztelettudatlan
idióta!
-
Miért, Te elindultál megmenteni őket? – hallatszott félhangosan az egyik
sarokból. 6182 idegesen kapta oda a fejét – Nem hiszem, hogy van olyan mocsok
istenség, aki ilyet küldene ránk…
-
Te meg mégis mit képzelsz magadról?! Istenkáromló! – csapott ököllel az
asztalra.
-
2799 vagyok, nem Istenkáromló… - vetette oda félvállról 6182-nek.
-
Te rohadék! Mégis hogy van pofád ilyeneket mondani?!
-
Csak azért, mert isten neve mögé bújsz, ugyanúgy le fog szarni mindenki… -
roppantotta ki 2799 a nyakát. A másik srác egyre dühösebb lett – Csupán nevetség
tárgyává teszed magad.
-
Nem bújok Isten neve mögé! Pusztán tisztábban látom a helyzetet, mint a Te
fajtád! Olyan szűk a látóköröd és homályos, hogy nehezen tudnám elmagyarázni is
már csak a dolgot…
-
Ha az én látóköröm a szűk, mégis miért Te vagy az, aki egy kérdésemre se
válaszolt, mert képtelen elismerni az igazamat? – vigyorodott el a sarokban
ülő. 6182 ahogy meg akart szólalni, összeszorította az állkapcsát, és szinte
vicsorgott csak – Látszik, hogy csak birka vagy… - vigyorgott tovább 2799 a
kezeit ropogtatva.
-
Hogy gondolod, hogy olyan embert sértegetsz… - kezdett neki a másik a
válasznak, mire valahára az egyik pincér a vállára tette a kezét.
-
Fáradj ki innen, kérlek! – fordította az ajtó irányába a fiút.
-
Mégis hogy van pofád… - seperte le magáról a kezeket, mire 0335-senpai
idegesebb hangnemben folytatta:
-
Gyerünk már! – a másik dühösen trappolt ki a helyről.
-
Mekkora ügyet csinál egy ilyen kis hülyeségből! – hallatszott a sarokból, mire
az ajtóban állva szúrós pillantást vetett rá 6182. Az egyik srác most már őt is
oldalba bökte, mire összefonta a karjait a mellkasán és hátradőlt.
-
Köszönöm, 0335! – szólalt meg újra 7655, ahogy a pincér behúzta maga mögött az
ajtót – Szóval a fekete fény nem tudjuk, miért, de ma megint eljön. Reményeink
szerint a csapat is visszatér az éj leszállta előtt. De addig nekünk is fel
kell rá készülnünk! Mint tudjátok, ilyenkor minden szabály megszigorodik, így
ezeket szeretném átismételtetni veletek, ahogy minden egyéb tudnivalót is!
Érdeklődve
hallgattam végig az összes pontot. Már ahogy olvasta, érződött a társaságban a
feszültség. Tudom, hogy veszélyes jelenség, azonban bárhányszor meghallom a „fekete
fény” kijelentést, akaratlanul is oldalra pillantok 3487-re. Az az este
feledhetetlen azt hiszem, mindkettőnk számára. Addig csupán lakótársi és
egyéjszakás partneri viszonyban voltunk. De mikor az aznapi ebédnél elhangzott
egy hasonló ceremónia, a körülöttem lévő emberek miatt nagyon félni kezdtem a
fekete fénytől. Mindenki szemeiben rettegés ült. Így mikor kétségbeesetten
hazasiettem rögtön evés után, a félelemtől zokogva bújtam az egyik ágyba.
Rettegtem az ismeretlen jelenségtől. Azonban mikor nem sokkal később
megérkezett 3487… Aggódva ült mellém az ágyra. Biztos ő is félt, de nem vettem
észre rajta. Megnyugtató hangon beszélt hozzám, már arra se igazán emlékszem,
miről. Cseppet se éreztem úgy, hogy be akarna próbálkozni nálam, miközben
idővel mellém dőlt, és ölelt. Lassan odafordultam hozzá, és kezdtem magam
biztonságban érezni a karjaiban. Az arcom a mellkasába fúrtam. A testem
remegése abbamaradt, mikor óvatosan még közelebb húzott magához. A fekete fény
gondolata már nem annyira rémisztett meg. „Olyan meleg és biztonságérzetet adó…”,
gondoltam, magamba szívva mélyen az illatát. Sose néztem erre a srácra ezelőtt
úgy, mint egy komoly kapcsolatom lehetséges tagjára. Akkor mégis ráébredtem,
hogy amire most szükségem van, az épp ez az erő, amely megvéd engem mindentől. Emlékszem,
hogy milyen érzés volt, miközben rádöbbentem erre. A szívem egy pillanat alatt
felgyorsult. 3487 erre aggódóan rám nézett, de én nem azt a képet mutattam,
amire számított. A félelem helyett más érzelem ült a szemeimben, és ahogy
nézett, kezdtem érezni, hogy zavarba jövök. Kellően tettre késznek tűnt,
ugyanis másodpercek múlva az ölelése helyett fölém támaszkodott. Elég kínosan
viselkedtem, most már tudom… Várta, hogy mondjak valamit, de helyette csak
fülig vörösödve, behunyt szemekkel feküdtem a hátamon. „Nem így szoktál
viselkedni, mikor szeretnél valamit…”, suttogta a fülembe. Átfutott rajtam a
kellemes borzongás, mire folytatta: „tehát, most mit szeretnél?”. Megszólalni
képtelen voltam, ahogy lényegében cselekedni is. De megértett, azt hiszem.
Hosszan csókolt csak. Eddig bárhányszor lefeküdtünk, a csókjaink csupán az
aktus közben, leginkább a hangom elrejtésére szolgáltak. Ez volt az első olyan,
amit úgy éreztem, valós érzelmeken alapszik. 3487 egész idő alatt aznap finoman
bánt velem, és egy percre se távozott mellőlem. A fejemben egy pillanatra se
jött elő a fekete fény problémája. Végig egyedül 3487 alakját láttam magam
előtt. Az volt az első éjszaka, hogy szeretkeztünk, nem pedig csak szexeltünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése