Tématerelés
3487
az ajtó mellett, a falnak dőlve várt. Egymásra néztünk, de azt hiszem, nem
vette észre a lapockámnál lévő sötétebb foltot, mert csak mosolyogva mellém
lépett.
-
Reméltem, hogy jössz! – túrt a hajamba – Mehetünk? – nyúlt a kezem felé, mire
elvörösödve magam mögé rejtettem – Gond van? Mármint… semmi gáz! Menjünk! –
indult el előre. Érzem, ahogy a kézfejemről lassanként lecsöppen még egy-egy
vércsepp… Miért csináltam egyáltalán ilyesmit?! Nem rejtegethetem sokáig
semmiképp sem… - Jól vagy? – nézett hátra rám, néhány lépést megtéve. A talajt
néztem magam előtt. Mégis mit mondjak? Visszasétált hozzám. Éreztem a
tekintetét magamon… Egyik kezével az állam alá nyúlt, és lassan megemelte. A
szemeim kínosan sütöttem le – Mit szeretnél? - vezette végig az ajkaimon a
hüvelykujját. Félreérti a zavaromat… de talán ez most nem is probléma. Addig
jó, amíg nem gondol rólam semmi furcsát, csak mert kicsit ideges voltam… A
nyelve lassan a számba kúszott, és finoman körözött az enyém körül. Másik
kezével eközben átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. Kissé
feszengtem, hogy nehogy elkezdjen tapizni, és feltűnjön neki az átnedvesedett
póló. Szerencsére a kezei végig ugyanott maradtak – Hé! Nyugodj le! Nem
szeretem, amikor már remegsz az idegességtől… - simogatta az arcomat. Továbbra
se néztem rá. Nem tudtam! – 8119… - indult el a nyakamon a másik kezével is.
-
Már megint ti?! – hallottam meg 6918 idegesítő hangját, mely most épp
tagadhatatlanul hasznosan jött. 3487 morcosan vetett rá egy pillantást – Tekintettel
lehetnétek a többiekre! Főleg most, ilyen időkben, mikor…
-
Pofa be, és takarodj! – szakította félbe 3487 idegesen – Senki se kíváncsi a
hülyeségeidre! Nem fogunk a folyosó közepén szeretkezni, megnyugodhatsz! –
mennyire fel tudja húzni magát egy ilyen apróságtól… valóban hihetetlenül
ideges lehet…
-
A senpaiod vagyok! Azt hittem, legalább annyi tiszteletet van pofád megadni
nekem, hogy nem ordítozol velem! – kiabált vissza neki. A végén megigazgatta a
lejjebb csúszott szemüvegét, majd ránk se nézve ott hagyott minket.
-
3487… - szólítottam meg halkan, mire összerándult és kétségbeesetten rám
nézett.
-
I… igen?
-
6918-nak igaza van – a tekintete egyre rémültebbé vált – Mint senpaiunkhoz,
nincs jogod ilyen stílusban beszélni vele.
-
Ja… sajnálom… - nem tőlem kéne bocsánatot kérnie… - Viszont most már tényleg
induljunk! – mosolyodott el újra – Gyere! – követtem. Nem mentünk kifejezetten
gyorsan, próbálta korlátozni is a léptei hosszát miattam, ennek ellenére mégis
előbb leértünk a lépcsőhöz, mint mikor egyedül megyek. Ahogy a lépcsőfordulóhoz
jutottunk, egy másodpercre görcs állt a gyomromba, a tegnapi képre
visszagondolva, mikor 1667-tel csókolóztam… Nevetséges, hogy egy szál pofonnal
megúsztam a dolgot! – Mi jár a fejedben? – mosolygott rám – Nagyon elgondolkoztál.
-
A tegnap… - fordítottam el az arcom. Valami mást kellett volna mondanom… úgyis
csak formális kérdés volt!
-
Nem haragszom Rád, ha a 1667-es esetre gondolsz… - meglepve ránéztem – Nem csodálom,
hogy úgy kiakadtál… elvégre, nagyon bunkón viselkedtem végig… Őszintén sajnálom…
- komolynak tűnik. Annak ellenére, hogy nem Neki kéne a bocsánatomért esedeznie…
- Felejtsük el az esetet, és lendüljünk túl rajta, rendben? – az ilyesmi nem
megy ennyire egyszerűen… Várjunk! Akkor én most valóban mérges vagyok Rá?
Képtelen vagyok megbékélni azokkal, amiket csinált? – Legyünk ugyanolyanok,
mint tegnapelőtt! – kacsintott rám. Nagyon próbálkozik, de ismerem már annyira,
hogy kivegyem az idegesség jeleit a mozdulataiból… A fekete fénynek már
leáldozott. Akkor meg mégis mi ez a feszültség?
-
Rendben. Térjünk vissza a tegnapelőtthöz! – mondtam én is, némán folytatva az
utunkat… - Milyen kevesen vannak most kinn! – vágtam bele a kínos csendbe.
-
Valóban – csak ennyi?! Hogy akarsz így velem beszélgetni, ha még egy rendes
választ se adsz?!
-
A fekete fény miatt lenne? – próbálkoztam meg még egyszer.
-
Talán… - oldalt lepillantott rám, majd zavartan folytatta – Minden bizonnyal!
Elvégre a hazaért vizesek most majd nem mind a saját szobáikban vannak, ki-ki a
maga partnerével.
-
Csak 3006 nincs otthon… - sóhajtottam fel. Ha már itt tartunk…! – Tényleg nem
tudod, kinél van? – összerándult, majd nagyon gyerekesen lódított, hogy nem
tudja… Mi a frászért nem mondja el?! – Túl átlátszó vagy… Mondd már el! –
hirtelen eszembe villant egy lehetőség – Csak nem?! – 2178-senpai?! Nem… 3487
nem tud Senpairól… És ha mégis?! – Öhm… az egyik senpainál? – kezdtem el
finoman tapogatózni.
-
Mondtam már, hogy nem tudom... – hah! Tehát igen!
-
Kinél? Csak nem az út során összejött 2006-tal?! – először egy elterelő kérdés…
-
Nem! – vágta rá – Vagyis, nem tudom… - tehát nem nála, de egy senpainál…
-
Miután 6918-cal találkoztunk, őt kizárhatjuk… - gondolkodtam hangosan.
-
Mondtam, hogy nem tudom! – 2879 és 7655 a tökéletes pár, így közülük se hiszem…
6673 pedig 1862-vel van…
-
Akkor csak átugrott 1350-hez! – csaptam a homlokomra. Csúnya tekintetet kaptam
Tőle… és végülis, hülye ötlet. 1350 nem olyan, aki miatt titkolóznia kéne
bárkinek is… 4387-hez hasonló pozícióban áll, csak emellett senpai, és
gyakrabban esik az olyanok áldozatául, mint 1667. Valahogy 2178-n kívül egy
senpai se jut eszembe, aki miatt 3487-nek titkolódznia kéne… de Ő honnan tudta
meg ezt az információt?
-------------
1667: az idegesítő és perverz munkakerülő
1862: 8119 félénk és kedves lakótársa
2006: a "vizesek" senpaia
2178: a borostyánszemű senpai *.*
3006: 8119 mindenkivel kritikus, "vizes" lakótársa
4387: hogy is lehet szépen megfogalmazni... giggolo?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése