Fájdalmas
döntés
-
Láttátok már ilyen dühösnek a srácot? – nézett rám 1667, miután 7655-senpai
idegesen kitrappolt, hogy beszéljen 8818-cal. Mikor 8818 megtudta, hogy fekete
fény lesz ma este, kijelentette, hogy semmiképp nem megy vissza most a
csapatához, ő élni akar… Hogy mondhat ilyet? Jó pár embertársát hagyja ezzel
cserben! Nélküle elveszünk mi is, nem hogy időben rájuk találunk! És ha ez nem
lenne elég, itt van 3971 is… Lényegében, amint abbahagyta a könnyei hullatását,
eszeveszett tempóban kezdett dolgozni a terven. A tekintete szinte élettelen…
Mindenképpen vissza kell hoznunk a csapatot minél előbb, annál jobb! – Hahó!
Hozzád beszélek… Te! – kezdte el lökdösni 1667 a könyökömet, miközben épp
írtam.
-
Hagyj már minket dolgozni! – markoltam a nálam majd egy fejjel magasabb fiú
pólójába, és üvöltöttem a képébe. Ez is csak a stressz miatt van…
-
Jól van, bazd meg! – picit meglökött, mire elengedtem – Hülye kis köcsög… -
próbáltam az állapotom ellenére nem felkapni a vizet ilyen kis semmiségen. Mély
lélegzetet véve visszaültem dolgozni. Elegem van belőle! Nem hiszem el, hogy
mindenki együtt tud működni és csapatot alkotni rajta kívül!
-
Srácok! – csörtetett be 7655 – Mindenki sürgősen folytassa a fekete fény
programját! Pár felderítő mindennel azon van, hogy kimentsék a csapatot – a szemem
sarkából láttam, amint 3971 feláll – Kérlek, siessetek!
-
Senpai! Hadd menjek a felderítőkkel! – a kérést hallva összerándult a gyomrom.
-
Sajnálom, 3971, de nem engedhetlek el több oknál fogva; lassíthatod őket, érzelmileg
túl labilis állapotban vagy és nagyon nagy szükségünk van Rád itt!
-
Kérem, Uram! – hajolt meg, közben könyörgőre váltott hangnemben – Ha a küldetés
kudarcba fulladna, soha többé nem láthatnám már 1792-t. Inkább kimegyek hozzá a
fekete fénybe, de nem akarom egyedül hagyni! – a senpai szemeiben mély
együttérzés tükröződött, de nagyon reméltem, hogy éppúgy, ahogy eddig, épeszűen
dönt, és megtiltja ezt 3971-nek…
-
Mint senpaiod, nincs jogom elengedni téged a munkaidődben… - mondta végül.
Megnyugodtam, de erre 3971 mélyen meghajolva megszólalt:
-
7655-senpai! Ki szeretnék lépni a programszervező csapatból! – a senpai táskás
szemei alatt szomorú mosoly húzódott erre – Köszönöm, Senpai… - tette a vállára
a kezét 3971, majd sietősen kiviharzott az ajtón.
-
Senpai! – kiáltottam oda felháborodottan – Hogy képzel ilyesmit?
-
Ülj le, és dolgozz, kérlek! – hangzott a választ nem tűrő utasítás. A szívem mélyén
úgy éreztem, el kell csípnem 3971-et, és vissza kell tartanom egy efféle
öngyilkos küldetéstől… azonban tudtam, hogy miért teszi. És azt is, hogy Senpai
mindig helyesen döntött eddig… De ha nem tér vissza estig a legjobb barátom,
nem tudom, mit fogok tenni vele!
Nem
sok idővel dél előttre sikeresen összeállt a tökéletesnek látszó programterv.
7655 arcán végre megkönnyebbülés szikrája jelent meg. Mindenki békésebbnek és
felszabadultabbnak tűnt. Közösen indult el a teljes csapat az étterem felé.
Többen próbáltak beszélgetést kezdeményezni velem, de… képtelen voltam rájuk
koncentrálni! Egyfolytában az a szörnyű kép keringett a fejemben, ahogy a munka
során 3971 üres helyét látom csak magam előtt. Reggelente minden alkalommal
egyedül indulok munkába. Senki se rángat be engem a kávézóba, hogy elüssük az
időt. Csupán a mosolyának a képe villan be az agyamba minden másodpercben!
-
8119! – ütött erősebben az oldalamba az egyik srác – 3487 vár rád… - bökött egy
asztal felé, ahogy beléptünk a tágas térbe. A magas, vörös srác széles
mosollyal integetett hevesen felém, közben még párszor a nevemen szólítva. Elindultam
hozzá, közben próbálva legyűrni az aggodalmas gondolataim.
-
Foglaltam Neked helyet – paskolta meg a mellette üresen álló szék ülőkéjét –
Milyen napod volt? Fáradtnak tűnsz… - a kezét a csípőmre helyezte, ahogy
melléértem, hogy leüljek.
-
Hát… - már ennyitől hallottam a hangomon, hogy remeg. Féltem, hogy ha
elmesélném, mi történt, itt és most elbőgném magam…
-
Mi történt? – ölelte át a vállamat aggódó kifejezéssel az arcán. Csak némán
ültem, magam elé meredve, mire közelebb húzta a székét. Hagyta, hogy a fejem a
vállának döntsem. A szívverése lágy és dallamos volt. Éreztem, ahogy
fokozatosan nyugodtabb leszek tőle. Egyik kezével finoman túrt a hajamba,
közben egy puszit nyomva a homlokomra – Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! – azt se
tudja, miről beszél! Bár furcsa, de akkor is jól esik és picit csillapítja az
aggodalmam…
-
Khm… - köhintett valaki idegesen fölöttünk. Ahogy odanéztünk 6918-senpait
találtuk ott – Ha megkérhetnélek titeket, a szexuális vágyaitokat az éttermen
kívül éljétek ki!
-
Na de Senpai! – vont a mellkasára 3487, tovább heccelve őt.
-
Itt szabályok szerint kell élnünk, hogy fenn maradjon a békesség! – igazította meg
a szemüvegét – Ha nem vagy képes ezeket betartani, kérlek, távozz! A végén még
segítséggel tesszük ki a szűröd!
-
Senpai, neked semmi humorod nincs! – sóhajtott fel. Visszaegyenesedtem a széken
ülve, mire 6918 tovább is állt… a mellettünk lévő párhoz… - Ez az ember! –
mosolyodott el 3487. Szeretem a mosolyát. De most valahogy erről is… 3971 jut
az eszembe – Rosszul vagy? – nézett rám ijedten – Holtsápadtnak tűnsz!
-
Nem… minden rendben… - elfordultam tőle. Nem akarom, hogy míg még 2178-ról se
tettem neki említést, azt hallja, amint más után sóhajtozom…
-
Ebéd után ráérsz? – egy pillanatra elgondolkodtam, de rögtön aztán bólintottam.
Pedig tudhattam volna, mit akar! – 3006, ha jól hallottam, ma még nem jön haza.
1024 az új sráccal ragadt. 1862 pedig átugrik 6673-senpaihoz. Az egész szoba a
miénk délután… - suttogta a fülembe, majd finoman a fülcimpámat kezdte
harapdálni.
-
Ma… kérlek, ne… - mondtam ki nehezen. A tekintete szinte elnyelt, ahogy kérdően
rám emelte.
-
Mert fáradt vagy? – kérdezte, miközben feladóan visszaült rendes pozícióba. Nem
akarok erről most még beszélni Vele… így halványan bólintottam – Bocsi, hogy
erőltettem… - ha úgy vesszük, talán zavar is kissé, hogy nem nagyon nyaggat
tovább ilyen helyzetben. Most talán nem is esne jól, ha folytatná… de máskor
olyan érzéssel tölt el, hogy annyira nem fontos neki, hogy küzdjön érte. Bár
végiggondolva… talán ha ebéd után lefeküdnénk, legalább egy kis időre
elfeledkezhetnék 3971-ről!
-
De ha nagyon akarod… lehet – nyögtem ki végül, mire csak elmosolyodott, és
összeborzolta a hajam.
-
Olyan aranyos vagy!
-------------
8119: a főhős
2178: a borostyánszemű senpai
3487: 8119 barátja és jelenlegi lakótársa
1024: 8119 barátságos lakótársa
1667: az idegesítő és perverz munkakerülő
1792: 3971 barátja, aki jelenleg a "vizes" csapat tagjaként terepen van...
1862: 8119 félénk és kedves lakótársa
3006: 8119 mindenkivel kritikus, "vizes" lakótársa
3971: 8119 mosolygós és mindig vidám barátja
6918: a szabálykedvelő pincér
7655: a programszervezők senpaia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése