28. fejezet

Igéző borostyán szemek

Vajon 6918-senpai most is az étteremben van? Elvégre… ő nem az a fajta, aki eljárogatna ide-oda. Esetleg a szobájában van… De ha már amúgy is útba esik az étterem… Az ajtóba érve még egy gyors átgondolást tartottam, hogy is segítsek nekik egy találka szervezésében, mikor veszekedés hangjait hallottam meg odabentről tompán kiszűrődni.

- …ilyen felelőtlenül a dolgokkal! Mostanában egyre több a kudarc! Még talán jól is jött most, hogy az a négy odaveszett… - micsoda? Hogy beszélhet így bárki is? Elvégre 3971ék mind remek emberek voltak!

- Há...? Túl feszes vagy. Tudom, hogy ez a munkád, de félreérthető dolgokat mondasz néha…

- A lényeg, hogy ne pocsékoljatok egyfolytában! Ha 2879 visszajött, azonnal listázza az elmúlt napokat! Nem engedhetem, hogy ilyen felelőtlenség legyen itt!

- Várj már! – basszus! Errefelé jön! Sietve hátrébb mentem, majd lendületesen benyitottam.

- ’Napo…t… - fagyott le a gyorsan felvett mosoly az arcomról. 8209-senpai Senpai nyaka köré font karokkal, felháborodott tekintettel nézett rám – Elnézést a zavarásért! – fordultam el vörösen, mire a szívem egy pillanatra megnyugodott, ahogy hallottam mögülem:

- Hagyjál már! – szinte láttam, ahogy 2178-senpai dühös arckifejezéssel ellöki a karokat. Elégedett mosollyal tartottam meg neki az ajtót, ahogy utánam elhagyta az épületet – Te meg min vigyorogsz annyira, Kölyök? – mordult rám, mire kissé megszeppenve, a lábammal a talajt piszkálva megszólaltam:

- Csak már kezdtem megijedni, hogy Senpai 8209cel együtt van…

- Ő ugyanúgy a senpaiod, ahogy én! Kérlek, továbbra is maradj a hivatalos megszólításnál! – felpislogtam azokba az engedetlenséget nem tűrő, hátorozott és hideg, de elbűvölő, borostyánsárga szemekbe…

- 2178-senpai… elnézését kérem! – hajoltam meg előtte, mire mit se törődve tovább a dologgal indult is a dolgára. Milyen zavaró, ha épp az, aki tetszik, úgy bánik velem, mintha egy senki lennék! Elkaptam a karját – Még egy szóra, Senpai!

- Eressz el azonnal! – parancsolt rám az előbbi hangszínénél is nyomatékosabban – És megmondtam, hogy mutass némi tiszteletet!

- Nagyon sajnálom! – hajoltam meg újra, de most szerencsére megvárta, míg felegyenesedek – Csak azt szeretném mondani Sen… akarom mondani 2178-senpainak, hogy ha bármiben is a szolgálatában lehetek, azonnal a rendelkezésére állok!

- Ha csak ennyit akartál, ne tarts fel! – kezdett volna elfordulni, mire utána kiáltottam.

- Várjon még egy pillanatot, 2178-senpai! – visszafordult – Szeretem Önt! Tegyen velem, amit csak szeretne, 2178-senpai! Bármit megteszek, ami Önt boldoggá teszi! – az arca mintha csak undorodna tőlem, rándult meg egy másodpercre.

- Mindenképp értesítelek, ha akarok Tőled bármit is… - indult tovább.

- De S… 2178-senpai! – akaszkodtam a karjára – Szeretem Önt! Kérem, mondjon erre valamit! – a pólómba markolva rántott maga elé.

- Hányszor kell veled még közölnöm, hogy nem érdekelsz?! – mikor dühös rám, a tekintete csak úgy ragyog… egyszerűen nem tudom nem csodálni ilyenkor… - Mégis miért érdekelne egy ilyen szürke kölyök, akinek a tojáshéj még a seggén, de a pofája az már hatalmas?! – talán csak a korom zavarja? Igaz, hogy Ő kifejezetten felnőttes kinézetre és viselkedésre is, de miért idegesíti ez ennyire…? – Miért vagy képtelen ezt felfogni?!

- És ha csak egyszer lefeküdnénk? – próbáltam alkudozni.

- Mégis miért akarnék pont Veled lefeküdni?!

- Nem bánná meg! Bármit megtennék, hogy minél jobban élv… - mégis mi ütött belém? Már utoljára is nagyon elvetettem a sulykot… Úgy könyörgök Neki, hogy basszon meg, mint valami kurva… - Sajnálom…

- Ne szórakozz velem, Kölyök! – engedett el, kissé megtaszítva – Ha kurvázni akarok, találok Nálad jobbat is… - azzal zsebre vágta a kezeit, és ott hagyott.

Ez fájt… Nem is igazán, amit mondott, vagy ahogy mondta… Sokkal inkább az, hogy Én hogy mondhattam ilyeneket! Sárba taposom 3487 és a saját büszkeségem, közben eltiporva 3971 emlékét… Egy undorító féreg vagyok!

És várjunk! Az előbb… Ő mondta volna az étteremben, hogy jól jött 3971ék halála? Hogy mondhat ilyen szörnyűséget?! Méghozzá ilyen nyugodt hangon?! Nos… egy munkamegszállott. Szóval azt megértem, hogy esetleg, tényleg lát ebben valami pozitívat, hiszen négy szájjal kevesebb. De hogy van pofája kimondani?! És a legnagyobb kérdés; Én hogy eshettem bele egy ilyen alakba…?

De ha csak Ők ketten voltak az étteremben, 6918 minden bizonnyal a szobájában van… A küldetésemre kell koncentrálnom! Ráztam meg a fejem, majd elsiettem tovább a ház felé. Hogy mondhat Senpai ilyen dolgokat? Akaratlanul is egyfolytában visszhangzott a fejemben az a mondat. Mégis, hogy volt képes csak ilyenre gondolni is! Az emberek halála, bárki is az, szörnyű!!!

- Hé…! – hallottam meg egy halk hangot rám szólni, ahogy kis híján feldöntöttem – Te meg miért bőgsz…?

- Nem is… bőgök… - szipogtam egyik kezemmel eltakarva az arcom.

- Idióta… - nézett el mellettem – Nem láttalak ebédnél… Kihagytad a megemlékezést… - megemlékezés? Kaptam fel a fejem – Nem is tudtál róla…?

- Nem – törölgettem a szemeimet.

- Ezért bőgsz…? – kegyetlen!

- Nem. 2178-senpai…

- Ő egy fasz… Ne foglalkozz vele… - szakított félbe.

- De hát…

- Nem érdekel… - azzal ahogy jött, szinte el is tűnt, ahogy némán elsurrant mellőlem.

Ha megkérdezi, mi bajom, nem az a minimum, hogy végig is hallgatja?! És én vagyok az idegesítő?! És hogy mer Senpaira ilyet mondani?! Ő még csak nem is senpai! Nem lenne joga semmi esetre sem így beszélni Róla! Vagy… talán azért mondta, mert valaha jártak? Lehet, hogy igaz a pletyka, miszerint 2178 és 3498 együtt voltak?! Akkor még akár titokban most is járhatnak, hiszen soha nem láttam még őket nagyon bárkivel is enyelegni… Basszus! Senpai és 3498?! Ez most kissé sokkolt… Hát nem épp az imént mondta 2178 nekem, hogy a tojáshéj még a seggemen? Akkor egy nálam is jóval fiatalabb kinézetű srác…? Akkor most már biztos nem járnak, és Senpai azért nem akar Velem lefeküdni, mert fiatalabb vagyok, ami 3498at juttatja eszébe… Egy fájdalmas szerelmet a múltból… Meg kell mondanom Neki, hogy engem az se érdekel, ha az ágyban nem az én nevem suttogja, ha ez Őt megnyugtatja! De… talán megint csak túlbonyolítom…?

-------------

2879: az étterem elsőszámú senpaia

3498: a 10-12 éves kinézetű, de 10 éve ezen a világon élő srác

6918: éttermi alkalmazott, szabálykedvelő senpai