53. fejezet

Én csak egy probléma vagyok…

- Nos… Elnézést, ha kellemetlen témát hozok fel, de azt hiszem, mindkettőtök ügyében meg kell kérdeznem… - kezdett neki rögtön 7655-senpai, ahogy becsukta a szobaajtót – Ti ketten jártatok? – hogy mi? Mármint Senpai és én??? Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek…

- Kire gondolsz…? – tettem fel azért a kérdést.

- 2178ra – húzta ki magát előttem állva 7655, miközben helyet foglaltam egy ágy szélén.

- Nem… - leheltem halkan magam elé.

- Tudom, hogy kényelmetlen, de kérlek, őszintén válaszolj! Ez most fontos.

- A kurva életbe is, nem! – ordítottam, majd a kezeimbe temettem az arcom. Miért kell ennyire kiakadnom egy ilyen apróságon…? Eddig is tisztában voltam ezzel. Az akasztana ki, hogy 7655 azt feltételezte, igen? Nem tudom… - Az csak egy ábránd, hogy valaha is együtt legyünk…

- ’19… - próbált meg elcsendesíteni, de akaratosan folytattam.

- Akárhányszor szerelmet vallottam Neki, teljesen hidegen hagyta és semmibe vett…

- ’19... – nem igazán figyeltem már a hangjára. Csak az járt a fejemben, hogy Senpai sosem lehet az enyém…

- Undorodik tőlem…

- ’19! – fogott rá a vállaimra, mire idegesen löktem le magamról a kezeket, és ordítottam rá.

- Te nem tudod, hogy mit érzek most!!!

- Na szép! Mindjárt féltékenységi jelenetet rendezek… - hallatszott az ajtó felől, mire megláttam 2879-senpait, az ajtónak támaszkodni vigyorogva – Ott hagytál a kávézóban, te szuka! – vágott egy másodpercre durcás arcot, majd mellénk lépve 7655 álla alá nyúlt – Mit tudsz felhozni mentségedre?

- Hagyjál! Most fontosabb dolgom is van – szedte le magáról a kezet, mire a másik átölelve a derekát magához vonta.

- Ő az enyém – jelentette ki lenézve rám – Az egész lénye.

- Hülye. Félreértetted – tolta le magáról a karokat, majd komoly arccal mellém telepedett – Sajnálom, hogy ilyesmiket hoztam…

- Nem szeretem, mikor rossz kedved van… - szakította félbe 7655öt a párja, miközben hisztizve mellé ült ő is. Ez lenne 2879-senpai valójában??? Hallottam már róla ezt-azt, de kicsit nemesebb jelleműnek hittem eddig, nem ilyen gyerekesnek…

- Kérlek, szállj le rólam, amíg 8119cel beszélgetek! – pillantott rá hidegvérrel a senpaiom.

- Ne fáradjon, Senpai! A válaszát azt hiszem, megkapta, tehát én megyek… - álltam fel az ágyról. Teljesen üresnek érzem magam. Miközben körülöttem mindenki boldog… Nem akarom elrontani a közös perceiket…

- 8119! – ragadta meg a csuklóm, és állított meg.

- Mit akar még tőlem, Senpai? – kérdeztem rá se nézve, az egész stresszhelyzettől remegő testtel.

- Elnézést, amiért meggondolatlan kérdésekkel bombáztalak. Nem gondoltam, hogy ilyen a helyzet köztetek…

- Mégis, milyen…? – suttogtam magam elé – Semmilyen… Nincs közöttünk semmilyen kapcsolat! – döntöttem homlokom a könnyeimmel küszködve az ajtónak – Semmi, ezen a kibaszott világon!!! – valószínűleg meglepte, hogy hirtelen ordítani kezdtem, és azért engedte el a kezem.

- Hagyjad békén… - hallottam kicsivel mögöttem 2879 elkomorodott hangját – Csak jobban felzaklatod.

- Azt se tudod, miről beszéltünk! – fakadt ki a senpaiom, mire megpróbáltam kiszökni, de ellentartott az ajtónak.

- Nem veled kell megbeszélnie a baját… - valójában mással épp úgy nem tudom „megbeszélni a bajom”…

- Sajnálom… - nyitotta ki nekem 7655 az ajtót – Ha viszont bármiben segíthetek…

- Óh, hagyd már! – húzta el az ajtóból a másik – 8119! – szólt utánam, ahogy elindultam a folyosón lassan. Visszanéztem rá, mire folytatta – 3487 keres… Ne okozz neki problémát, kérlek!

Nem válaszoltam. Mindenkinek probléma vagyok. Vagy levegő, mint Senpainak… Egy semmirekellő, aki csak mindenki nyakán élősködik! Pedig nincs egy órája, hogy jókedvűen beszélgettem 3324gyel és 2799cel… Akkor hogy tudtam figyelmen kívül hagyni azt az apróságot, hogy az életem romokban hever? Hogy 3971 itt hagyott, Senpai felpofozott, mert idegesítem, 3487 pedig 4522t választotta helyettem partnerének… Lehetnék ennél szánalmasabb? Miközben azt hiszem, minden kezd megjavulni, valakinek mindig képen kell törölnie az igazsággal?! Ez nem fair!

Most kifejezetten hálás voltam, hogy üres a folyosó. Megint könnyű prédájává válhatnék bárkinek így… Bár talán épp erre volna most szükségem… Jobb lesz attól bármi is, ha lefekszem valakivel? Ha mondjuk Senpai lenne, igen… de felesleges ilyen álmokat kergetnem! Ésszerűbb, ha lepihenek. Ma így is lefárasztott a munka meg az összes többi mai történés… De képes leszek elaludni, miközben így kergetik egymást a gondolatok a fejemben? Ha már itt tartunk, majd szétrobban a fejfájástól… 3487 ilyenkor mindig kedveskedett velem anno… De most aztán várhatom, hogy bárki is egy jó szót szóljon hozzám!

- Jobb szeretem, amikor mosolyogsz… – hallottam meg mögülem egy hangot. Ijedten kaptam hátra a fejem, de természetesen a hang tulajdonosát nem találtam ott. 3971 nincs itt! A hangját is biztosan csak a fejemben hallom. Valójában Ő már nem létezik – Ne vágj ilyen szomorú képet, ’19! – hallottam megint. A füleimre tapasztott kezekkel, leguggolva a fal mellé ordítottam az üres folyosónak.

- Tűnj innen!!! Tűnj innen!!!... – aztán lassan elcsuklott a hangom az ordítozástól, és csak a visszhangját hallottam a kiáltásaimnak. Amint az is elhalt, csupán a szapora légzésem és halk szipogásom töltötte be a teret - Még ez sem érdekli a többieket… - törölgettem az arcom az átkarolt térdeimbe. Senki se kíváncsi arra, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Ha ki is jött volna valaki, legfeljebb csendháborítás vádját vágta volna a fejemhez… El akarok tűnni innen! Már nem érdekel az sem, ha ezzel ezt a világot még jobban a káosz felé billentem! Csak múljon el minden fájdalmam! Felejtsem el 3971et, 2178at, 3487et és mindenkit, aki egy kicsit is közelebb került hozzám, hogy hiányát érezhessem!

-------------

2879: az étterem vezető senpaia és 7655-senpai párja