42. fejezet

Magamat sodrom veszélybe?

Egy vidáman elköltött ebéd után még megvártam 7480at, aki előtte hosszú percekig röhögött rajtam, amiért éhesen rávetettem magam a tányéromra. Ahogy ő is befejezte, feltápászkodtunk, majd elindultunk kifelé. Nem sokan maradtak még benn, de 3006 még mindig köztük volt… Komolyan ennyire lesokkolta, hogy lefeküdtem vele?

- Fura arcot vágsz… - nézett le rám a mellettem baktató srác – Vissza a mosolyt, különben az urad egyfolytában faggatni fog, mi bajod! – igaza van. Kicsit jobban figyelnem kéne a mimikámra, mert így folyamatosan bombáznak a ’Mi baj van?’ kérdéssel… Szélesen rámosolyogtam – Cuki! – karolta át a nyakam, majd dögönyözte meg nem túl erősen a fejem tetejét az öklével. Hasba könyökölve kiszabadítottam magam, mire sértődötten felemelte az orrát – Hülye picsa!

- Állj le! – löktem vállba, mire kicsit megkomolyodott. Pár pillanat múlva kiléptünk az épületből.

- Akkor mi lépünk is! – fogott rá 4522 a mellettem megálló 7480 vállára, majd kezdte volna húzni, de az akaratosan nem mozdult – Ne makacskodj, kettesben szeretnének lenni…

- De engem érdekel! – hisztizett tovább, így a másik felsóhajtva elé állt.

- Lehetsz felül…

- Megbeszéltük! – ugrott 4522 nyakába, majd vigyorogva integetni kezdett nekünk, miközben távolodtak. Cseppet lesokkoltnak éreztem magam, de néhány másodperc után túlesve a dolgon fordultam szembe 3487tel.

- Miről szerettél volna beszélni? – mosolyogtam rá. Az arca kissé kifejezéstelen volt – Gond van?

- Én csak… hogy is mondjam… - vakargatta idegesen a tarkóját.

- Szakítani… akarsz? – váltottam le a mosolyt egy lebiggyesztett ajakra.

- Dehogy! – fogott két oldalról a karjaimra – Kérlek, ne nagyon hagyd azt a srácot a közeledbe férkőzni! – azt?

- 7480ra gondolsz? – másra most nem hinném, hogy értené… De mi baja vele?

- Rá… - sütötte le a szemeit – Sok fura dolgot hallottam már róla…

- Tudod… - mondtam még mindig elég szomorú arccal – a fekete fény óta most sikerült először valakivel egy igazán jót beszélgetnem… - felnéztem rá remegő tekintettel, de ő kerülte a szemeimet.

- Nem szeretném, ha az ő közelében lennél…

- Ugye nem csak irigykedsz rá, amiért közvetlenül tudtam vele beszélgetni?!

- Persze, hogy irigy vagyok! Hiszen Rólad van szó! De kérlek, tartsd magad távol tőle!

- Hagyj békén! – vágtam ki magam a kezei közül, mire megfordulva azonnal lefogott újból.

- Mikor akartam én ártani Neked?!

- Tudod… szeretőt bármikor összeszedhetek… de igaz barátot nem! – rászorított a csuklómra.

- Én tényleg… elbuktam. Meg se tudlak győzni az igazamról. Úgyhogy, ha jól esik, dobj ki! Mert én csak így nem foglak elereszteni! Viszont ha azzal a sráccal látlak, következőleg megverem!

- Ez nem így megy…! Nem tudom, te mennyire ismered igazából, de igenis rendes ember! – már megint valaki mást védek… - Bár igazán, még csak ma beszélgettünk, de…

- Elnézést! – egy kezet éreztem meg a vállamon – Elrabolhatnám egy pillanatra?

- Mit akarsz Tőle? – tartott erősen 3487, miközben én hátrapillantva megláttam 3006ot.

- Csak váltani Vele pár szót…

- Jól van, beszéljünk! – fogtam rá a vörös egyik kezére, hogy lefejthessem magamról – Még át kell gondolnom, mit akarok… - pillantottam rá, mire elengedett végre, majd a fölém magasodó sráchoz intézett pár szót:

- Ha egy ujjal is hozzáérsz…

- Ígérem, hogy Én csak beszélgetni akarok 8119cel… - ez az idióta a végén még megássa a síromat! De 3487 némán hagyta, hogy magával húzzon, majd egy-két épülettel odébb leállított.

- Mit akarsz itt csinálni? – pillantottam fel rá, de ő hidegen bámult rám.

- Csak szeretném elmondani, hogy tisztázódott bennem a kép Veled kapcsolatban.

- Akkor, tényleg lehetünk barátok? – jobban sikerült ez a nap, mint hittem. Csak 3487 zavaró…

- Ne vedd az ilyesmit félvállról! Undorító a fajtád! Mára rájöttem, hogy akibe annak idején beleszerettem, az pusztán egy, a sok arcod közül, amit a külvilág felé mutatsz! – ezzel tisztában voltam eddig is, bár így az arcomba kapni elég erős… - De ettől függetlenül képtelen vagyok megváltozni az irányodba… Úgyhogy arra kérlek, hogy legyen Benned legalább annyi gerincesség, hogy megpróbálsz távol maradni tőlem!

- Talán nem feleltem meg az elvárásodnak? – néztem rá elkámpicsorodottan, mire folytatta.

- Nem az volt a probléma! Hogy voltál képes ilyet tenni, miközben jársz 3487tel?! – mert jól esett, mert jól esik és mert jól fog esni.

- Ez csak szex… - néztem rá pislogva.

- Ne gyere a közelembe! – mondta, majd megfordulva elindult visszafelé. Idegesen kaptam el a karját, majd rángattam be a mellettünk lévő raktár belsejébe.

- Elég hulla vagyok már, de nem hagysz nekem más lehetőséget, minthogy megmutassam neked, milyen ártalmatlan dolog is ez! – a gatyájánál fogva döntöttem a falnak – Ha komolyan nem akarnád, simán megszökhetnél… - suttogtam a fülébe.

- Ártalmatlan? – kérdezett vissza szilárd hangon, mire az arcára néztem. Az vörös volt és merengő… - Tudod, hogy milyen veszélyes is, amit csinálsz?

- Cseppet se veszélyes! – vágtam rá.

- Kegyetlenség mások érzéseivel játszadozni…

- És ez számomra hol veszélyes? – vontam fel a szemöldököm, mire egy mozdulattal kiszabadult, és a falnak döntött.

- Egy-két órája legszívesebben megfojtottalak volna… Valójában, most is szívesen megtenném, de elég mély sebet ejtenék vele magamon is, így nem teszem…

- Nem érdekel az egyedi véleményed – reagáltam erre hűvösen.

- Pedig a Te érdekedben végiggondolhatnád! Az egy dolog, hogy az őrületbe kergeted az embereket… de idővel ez Rád is kihathat! – elengedett, és ott hagyott.

- Ch! – nem attól őrülök meg, ha lefekszem egy-két sráccal… Sokkal inkább attól, ha nem fekszem le senkivel!

-------------