51. fejezet

Magánélet és munka

- Tényleg… itt kéne hagynod… - suttogtam magam elé, miközben még mindig a karjai között tartott.

- Miért épp most hagynálak el, amikor már kezdesz aggódni értem? – aggódni? Valóban aggodalom lenne? Inkább nevezném önző magatartásnak, amiért most már nem akarok még mélyebbre süllyedni a saját szememben, hogy kihasználjam őt…

- Neked még inkább gyűlölnöd kéne, amiért játszadozom az érzéseiddel…

- Én… tisztában vagyok azzal, hogy számodra én nem szerető vagyok, de mindig is arra vágytam, hogy boldoggá tehesselek. Ha pedig ehhez erre van szükséged, megteszek bármit!

- Mégis… miért Én? – hajtottam le a fejem, mire éreztem, ahogy a szorítása megint határozottabb lesz. Ő maga se tudja a választ… De minden bizonnyal tényleg szeret, bármennyire is tűnik ez felfoghatatlannak… - Feküdjünk le… – dünnyögtem magam elé, mire egy pillanatra megrándult, majd elengedett, és maga felé fordított.

- Komolyan azt hiszed, hogy ez a megoldás minden kérdésre?! – miért zavarja ennyire, hogy magas a libidóm? – Talán Te nem tartod annyira fontosnak, de nekem igenis sokat jelent minden együtt eltöltött percünk!

- Úgyis együtt vagyunk… - piszmogtam az orrom alatt, mire a falhoz nyomott idegesen.

- Nem ugyanaz… - abba kéne ezt hagyni… minél előbb. Nem bírom nézni, amikor ilyen. És tudom, hogy én tettem ezzé… - Én ahogy csak bírtam, próbáltam a kedvedben járni és megvédeni Téged… de a kapcsolatunk cseppet sem változott! Mégis miért!? – ő tényleg egész idő alatt azt hitte, hogy beleszeretek majd egyszer…? Próbált uralkodni magán, de a kezei remegtek, miközben a falnak szorította a csuklóimat.

- Sajnálom… - hajtottam le újból a fejem, szégyellve magam. Ha most nézem a helyzetet, talán Senpai velem szemben próbált elkerülni egy hasonló esetet, amikor már az elején lepattintott… Miért nem tudok beleszeretni? Talán Senpai is ilyesmikre gondol, mikor találkozunk? De akkor én is megnehezítem ennyire az Ő dolgát?

- Nem… én vagyok a hibás – engedett el, és lépett eggyel hátrébb – Bocsánat, hogy ilyen messzire elmentem… - mindig ezt csinálja. És ezzel csak még inkább azt az érzést kelti bennem, hogy egy utolsó féregként viselkedem vele… - Kicsit kiszellőztetem a fejem – fordított hátat az ajtó felé indulva - Vigyázz magad… vagyis… - torpant meg egy másodpercre – Csinálj, amit akarsz… - ahogy behúzta maga mögött az ajtót, összecsuklottak a lábaim, miközben magamban ordítani tudtam volna.

- „Csinálj, amit akarsz…”? – suttogtam duzzogva magam elé. Ezt most úgy értette… - Hogy lehetsz ilyen kegyetlen…? – tapasztottam kezeimet a füleimre, próbálva kizárni a fejemben visszhangzó mondatot. Miért mond ilyesmiket? Nem érdekli már, mi van velem? Azt hiszi, ha szabad kezet ad az életemhez, önként és dalolva beleszeretek? Komolyan ennyire félvállról vesz? Nem! Meg fogom neki mondani, hogy vagy vegyen komolyan engem, vagy szakítson rendesen! Ilyen állapotot nem tűrök meg!

Sietve letöröltem az arcomról a könnyeimet, majd feltápászkodtam. Az ajtót kicsapva indultam volna el hevesen a folyosón, de amint kiértem, csak azt láttam, ahogy a fények 3487 alakját világítják meg, amint 4522 a ruhájába markolva rángatja be a szobájába.

- Még hogy a szex nem segít…? – motyogtam magam elé, közben fél kézzel a falnak támaszkodva, össze ne essek. Szinte úgy éreztem, cserbenhagynak még a saját tagjaim is… - Ha le akart valakivel feküdni, én miért nem voltam jó neki…?

- Hali! – éreztem meg egy kezet a farmerem hátuljához simulni – Elég elveszettnek tűnsz… Segíthetek? – hátrapillantva ijedten tudatosult bennem, hogy a hang valóban ahhoz tartozik, akire gondoltam. A szőke fürtök mögül is vadul fürkészte a jelenleg nem túl előnyös arckifejezésem.

- Hagyjál! – próbáltam odébb lépni, de 4781 ujjai az egyik csuklómra kulcsolódtak erősen.

- Ne kéresd magad…! – vigyorgott az erőtlen és szerencsétlen szabadulási próbámon – Hallottam, hogy partnerhiányban szenvedsz… - simított végig fél kézzel az arcomon. Komolyan; rajta kívül bárki jobb lenne! Miért épp neki kellett megjelennie?

- Honnan veszel ilyet?

- Csak gyere velem! – kezdett el ráncigálni.

- Megy veled a halál! – feszegettem tovább a karom.

- Hé! – hallottam meg egy hangot mögülem valamivel. Magamban már előre hálálkodtam a megmentőmnek. Ahogy ellépdelt mellettem, tűnt fel, milyen ijesztően magas a tag… - Nem igazán szeretem beleártani magam mindenki dolgába, de nekem úgy tűnt, nem igazán szeretné a Te társaságodat élvezni… - emelkedett a szőke srác fölé, aki lassan elengedte a csuklóm.

- Ahhoz képest, hogy nem szereted beleütni az orrod mindenki dolgába, egyfolytában ezt teszed… - egy pillanatig azt hittem a csendben, hogy a magasabbik behúz egyet 4781nek, azonban e helyett vállat rántva hátat fordított neki.

- Valaki folyton belekever… - a vállamra rakta egyik tenyerét, mire rémülten megdermedtem – Minden okés veled? – nem igazán voltam képes kinyitni a szám, pedig ki akartam préselni magamból egy köszönömöt… - Te programszervező vagy, ugye? – hajolt bele az arcomba, mire még inkább összerándultak a tagjaim. Közben fel se tűnt, ahogy a szőke eltűnt a folyosóról – A vörös srác kért, hogy keresselek meg. Épp útban voltál felé? – talán nincs miért félnem tőle… kissé még sokkosan bólintottam, mire finoman elkezdett 3324 szobája irányába lökdösni. Nem arról volt szó, hogy ketten leszünk? És egyáltalán hogy is kapcsolódik hozzá ez a pasas? Eddig azt hittem, felderítő…

- Meghoztam – tolt be maga előtt a magas srác az ajtón, mire a vörös fáradt arcán egy mosollyal intett nekem.

- Örülök, hogy végül csak ideértetek! Akkor lássunk is neki… - keresgélt egy kupac papír között. Azt reméltem, legalább annyit közölni fog velem, ki is ez az alak vagy mit keres itt, de úgy tűnt, elég természetesen veszi…

- 3324… - húzódtam egészen közel hozzá, hogy a közben az egyik ágyon elterülő fiú ne halljon – Ki is ez a srác pontosan? – meglepetten nézett fel a papírok közül.

- Nem ismered? – ismernem kéne? – 2799. Az egyik tag, aki részt venne a holnapi programban. Biztos hallottál róla… Mostanában elég felkapott téma a magánélete…

- He? Rólam beszéltek? – pillantott le ránk – A vörös azt mondta, segítség kell a munkában… de akkor miért is zártok ki a kis körből? – 3324 kissé zavarba jött.

- Bocsánat… - kezdett volna szabadkozni, mire felszólaltam.

- 3324 kért meg, hogy gyere?

- Nem igazán van rendes munkám, így gondoltam, besegítek… amikor 6182 dolgozik, nekem nincs kin! – roppant őszinte ez a tag… De 6182? Pár napja nem épp ők ketten akarták az étteremben letépni egymás fejét? Ez a kettő két teljesen különböző természet, nem? Hogy lehetnek együtt?!

- 2799… - sóhajtott fel a vörös srác – Lehetne, hogy most tényleg komolyan vegyük ezt a dolgot?

- Ez teljesen komoly volt! – ült fel felháborodottan, amitől egy kicsit kétségbeestem. Én nem mernék neki csak úgy odaszólni valamit… - Nem viccelődnék 6182vel! – furcsa valaki olyat hallani így beszélni, akihez cseppet sem illik a dolog… Pedig valóban komolyan gondolhatja!

- Jól van! Értem én… - bólogatott 3324, majd lassan nekikezdtünk a munkának. Valójában a fáradtság ellenére egészen jó hangulatúra sikeredett. 2799 meglepően nagy segítség volt, annak ellenére, hogy ki se néztem volna belőle! A tippjei igazán megfelelőek voltak, akár egy igazi programszervezőnek. A terv kifejezetten ízlésesre sikeredett így, ami végre kielégítette a vörös srác elvárásait is.

- Köszönöm a munkátokat! – engedett ki minket az ajtófélfának dőlve – Hatalmas segítség voltatok mindketten!

- Semmiség – mosolyogtam rá, miközben a magas fiú nehéz tenyerét éreztem meg a vállamon.

- Ez jó volt. Majd megismételhetnénk! – furcsán őszinte… De valójában egész aranyos a maga medve módján… - Szép volt, Kölyök! – túrta össze a hajamat, ahogy becsukódott az ajtó.

- Ne nevezz kölyöknek… - néztem fel rá durcásan, most már felengedve kissé mellette – 8119nek hívnak.

- Úgyse jegyzem meg – pöckölt szórakozottan orrba, majd indult el a folyosón, mire utána rohantam.

- Mi az, hogy nem jegyzed meg?!

- Semmiség, Kölyök… - vágott finoman tarkón, mire továbbra is gyilkos tekintettel figyeltem. De csak némán sétált.

- Az előbbit 4781gyel… - pillantottam a padlóra – Köszönöm, hogy kimentettél… - újra megborzolta a hajam.

- Szívesen, Kölyök – ha jó fej is, azért még mindig elég idegesítő…

-------------

2799: szókimondó, magas srác, tehetséggel

3324: programszervező, szigorú nézetekkel a kapcsolatok terén

4781: 8119 első partnere

6182: 2799 párja, illetve "ellentéte"