Kíváncsiság
A
felhőtlen jókedvéből lassan álomba zuhant 1862, így volt bőven időm gondolkozni
a következő lépésemen. Először is le kell nyugodnom kicsit „a mindent meg
akarok szerezni” ötletem felé… Ha ezt próbálom meg elérni, akkor felesleges
álmok kergetésébe kezdek. Ha Senpai össze is feküdne valahogy velem, 3971gyel
sehogy se találkozhatok már… Habár azt se tudjuk, hova tűnnek azok, akiket a
fekete fény elnyel. Nem véletlenül nem a tudományos csoport tagja vagyok…
felesleges most elkezdenem megokosodni, hogy kiderítsem, mi történhetett a
legjobb barátommal. Azonban amennyiben ezzel a dologgal felhagyok, olyasmivé
fogok válni, mint 1350-senpai, 4328 és 4387… egy kéjsóvár szexgéppé! De még
1862 is megmondta, hogyha ebben lelem az örömömet… De talán nem is kell
ilyesmit tennem, hogy élénkebb legyen a szexuális életem! Bocsánatot kérek
3487től az előbbi dolgokért, aztán átbeszélem vele a dolgot… Ha megmondom, hogy
többet akarok, csak nem lesz kifogása! Hiszen nem szeretné, hogy újra más
embert vegyek igénybe a kielégítésemhez…
Halkan
kisurrantam a szobából, bár 1862 úgy tűnt, elég mélyen alszik már. Magam után
behúztam az ajtót, míg nem hallottam a halk kattanását a zárnak. A folyosón
elnézve mindkét irányba tudatosítottam magamban, hogy most egy szellem se
járja. Aztán ezen nem is agyalva tovább gondolkoztam el azon, hogy egyáltalán
hol lehet most 3487? Nincs munkában, hiszen éjszakázott… 4522nél lehet megint! Mit
csinálhatnak…? Elindultam a szobájuk felé. Miután bekopogtam, újfent 7480
nézett ki.
-
’19! – vette fel ugyanazt a mosolyt, mint legutóbb, de ezennel az ajtót nyitva
hagyta maga mögött, mire a hóna alatt átnézve láttam, hogy üres a szoba –
Bejössz? – nézett le rám kérdően, ahogy feltűnt neki, hogy nagyban lesek
befelé.
-
Ja, nem! Bocsi… Csak azt hittem 3487 itt van… - 4522 valószínűleg dolgozik…
-
Gyere be! Nem sokára itt lesz szerintem… - tárta ki teljesen az ajtót, és
mosolyogva mutatott befelé – 4522 vissza szokott jönni kaja előtt –
bólintottam, elfogadva a beinvitálást, majd beléptem – Ülj le nyugodtan! –
mutatott az egyik ágyra, majd amint helyet foglaltam, ő becsukva az ajtót
mellém ült – Most mi történt?
-
Semmi… - támasztottam meg a fejem az egyik kezemmel előredőlve, mire
szórakozottan kihúzta a karom vigyorogva – Hülye!
-
Ne hazudjál már… Átlátszó vagy… - Te meg nagyon gyökér, ha nem fogod fel, hogy
Neked nem fogok erről beszélni! – Tudod… hallottam ma valami érdekeset 3487től…
Nem rég itt volt – érdeklődve ránéztem – Elég zaklatottnak tűnt, miközben arról
beszélt, hogy egy menet után hirtelen hisztisen elrohantál… - ezzel az alakkal
miért oszt meg ilyesmit?!
-
És? – rántottam meg a vállaimat.
-
Szakítani akar veled, mert folyton, mikor bajod van, faképnél hagyod, és
teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit csinálsz.
-
Ezt… mondta? – van benne igazság, de… 3487 az ujjaim köré van csavarva, nem?
Nem szakítana velem semmi esetre sem…
-
Cifrábban, sok-sok körítő szöveggel… - bólogatott bölcsen a piercinges srác. Bár
a másik tervemhez nincs szükségem a pajzsomra, de… ő az enyém! Egy pillanatra
érzelmi ronccsá változva 7480 nyakába borultam hüppögve.
-
Nem… Nem szakíthat velem…
-
Hé… - simogatta a fejem tetejét – Minden rendben lesz… - csupán egy másodpercre
futott át az agyamon a gondolat így, hogy kettesben vagyunk egy üres szobában…
- Lenyugodtál egy kicsit? – nézett le rám, aki vadul kergette magában a
kérdést, hogy megtegye-e, avagy ne, ezzel egy pillanatra abbahagyva a bőgést. Könnyes
szemekkel felnéztem rá, végigmérve közben kicsit, hogy találok e benne bármi
visszataszítót, ami jobb belátásra térítene… - Hm? – nézett le rám
elmosolyodva. A piercingek zavarni fognak? Nem tudom meg, amíg nem próbáltam…
Közelebb hajoltam, és lehunytam a szemeimet, mire éreztem, hogy azonnal reagál,
és sietve csókolja az ajkaim. Ahogy a nyelvemmel áttörtem, ijedten váltam el
tőle – Ennyire zavaró? - vigyorgott rám,
kiöltve a nyelvét, amely tele volt tűzködve apró karikákkal…
-
Eléggé… - csúsztam odébb tőle csalódottan.
-
Tőlem csók nélkül is mehet… - éreztem meg a leheletét a füleimen.
-
Hagyd ezt! Felejtsd el! – csúsztam kicsivel megint odébb. Francba! Mit
szabadítottam magamra…
-
Hidd el! Élvezetesebbé teszi a játékot… - éreztem, ahogy a két keze a felsőm
alá vándorol, a mellkasa a hátamhoz ér, a fülemet pedig a hideg fémkarikák
egyike érinti – Téged is felcsigáz a gondolat, hogy valami újat próbálj ki,
nem? – kezdett el körözni kezeivel az időközben megkeményedő mellbimbóim körül –
Jó fiú… - nyaldosta a fülemet. Annyira más volt… tényleg egészen felizgatott a
dolog. Mindamellett a tudat mellett, hogy a nyelve játszadozik velem, az érzés,
ahogy a fémkarikák siklanak a bőrömön egyszerűen teljesen más! Hangosan
felnyögtem, ahogy hirtelen, mohón a gatyámra fogott – Ereszd ki a hangod!
Nagyon szexi… - bizonyítva tetszését teljesen a hátamhoz simult, ezzel
éreztetve velem kőkemény tagját. Az érzéstől elködösült aggyal fordultam felé,
miközben gombolta volna nadrágomat. Egy másodpercre meglepett és ijedt volt,
majd ahogy kifektettem, és rámásztam, csak a nyelvét kidugva vigyorgott. Sietve
szabadultam meg a felsőmtől, közben érezve, ahogy ő a gatyámmal próbálkozik. Ha
már így siettet… Lemászva róla gyorsan megszabadultam attól is, míg végül
meztelenül tértem vissza rá – Gyere közelebb! – markolt rá a fenekemre, és
kezdett el maga felé húzni. Kicsit bizonytalanul feljebb csúsztam, mígnem
egészen a mellkasáig nem tolt. Még a pólóján keresztül is érződött a két
mellpiercing… Egyre érdekesebbnek tartottam a dolgot… - Ez milyen érzés? –
kérdezte, majd felemelve fejét, óvatosan végigvezette karikás nyelvét a
farkamon. A furcsa és kissé hirtelen tettre felnyüsszenve megremegtem –
Tetszik, mi? – kérdezte finoman folytatva. Egészen megborzongtam, ahogy a
hideg, élettelen fémek és a forró lehelete egyaránt megérintenek… - Azért ez
még nem a finálé, nyugi! – húzta vissza szájába a nyelvét, miután már a lábaim
megállíthatatlanul remegni kezdtek. Lassan visszatolt az ölébe, majd felülve
megszabadult a pólójától. Nem tévedtem; két újabb karika lógott le az izgatottságtól
kemény mellbimbókból – Tetszik? – kérdezte, miután pár pillanatra rajtuk
felejtettem a tekintetem.
-
Remélem azért odalenn nincsen… - a vigyorára megfagyott az ereimben a vér, mire
válaszolt.
-
Milyen holtsápadt lettél! – röhögött – Cuki vagy… - nyalta végig az arcom,
közben az ujjait vezetgetve az oldalamon – Amúgy nincsen – kicsit visszanyerve
az életkedvem nyúltam le a nadrágjához, bizonyosságot szerezni az igazáról –
Csak nyugodtan… - dőlt hátra, mire sikeresen lehúztam combközépig a farmerét,
majd sietve folytattam az alsógatyával. Ahogy igaznak találtam az előző
állítását, kíváncsiságtól elfogottan leheltem rá finom csókot, közben száznyolcvan
fokos fordulattal a testéhez simulva. Éreztem, ahogy a kezei rámarkolnak a
fenekemre, mire rászóltam.
-
A nyelvedet akarom!
-
Aranyos ajánlat, de amennyiben nem vagy mazochista…
-
Csináld! – néhány pillanat múlva éreztem, ahogy lassan a karikák kényeztetni
kezdenek. Annál a pontnál kifejezetten sokáig időzve keringett, mígnem éreztem,
ahogy egy picit belém kóstol… Ijedten rándultam össze, mire gyorsan, de
valószínűleg nagyon is figyelve kivette.
-
Amíg ezt csinálom neked, légyszi hagyd a farkam! – sziszegte, mire elszégyellve
magam békén hagytam. Most mélyebben belém került! Nyöszörögve markoltam az
ágyneműt, ahogy öt-hat piercing súrlódott hozzám belülről. Ahogy kihúzta a
nyelvét, könnyezve sikkantottam fel – Elég volt! – hátrapillantottam rá – Ilyen
hangok mellett nem tudom türtőztetni magam!
-
Akkor… - egy búcsúcsókot leheltem a farkára, majd lemásztam a testéről, mire
felállt.
-
Most egy kicsit az enyém leszel! – fektetett a hátamra, majd húzott az ágy
szélére, két lábam a kulcscsontjaira támasztva – Neked már nem kell sok
előkészítés, mi? – nézett le rám, miközben kezével elkente a kéjnedvét és a nyálam
a farkán. Nem biztos, hogy a legjobb, ha szex közben azt emlegeti, hogy még
szinte csöpögök más cuccától… Gyorsan elhelyezkedett, majd a lábaimra fogva
kíméletlenül egy mozdulatra belém hatolt. Felnyögtem, mire vigyorogva mozogni
kezdett. Egy másodpercem se volt lényegében két lökése között levegőt vennem…
De valami eszméletlen volt, ahogy ebben a kissé kínos pozícióban tett a
magáévá! – Kurva jó vagy! – mondta, hátrahajtva a fejét, miközben még növelte a
tempót. A nyögéseink szinte összefolytak, bár ez talán a fejemben fellépő
oxigénhiány miatt tűnt így… - Bazd meg, én mindjárt elmegyek! – mélyesztette körmeit
a bokáimba, miközben hangosan nyögve folytatta. Még felszakadt belőlem egy
hangos, elégedett nyögés, mire éreztem, ahogy 7480 is kielégül – Valami eszméletlen
vagy… - vált el tőlem, majd csupán ajkainkat összeérintve adott egy csókot,
mire szórakozottan a szája szélén átfűzött karikával kezdtem játszadozni a
nyelvemmel – Kis hülye… - lökött vissza teljesen az ágyra nevetve, majd a
cuccaimat felvéve az ágyra dobta őket – Öltözz fel! Lassan kaja! – bólintva neki
is kezdtem.
-------------
4522: 3487 egyik barátja és munkatársa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése