Hajnal
A
ritka jelenség hosszan eltartott, így végül az egyik történet mesélése közepén
azon kaptam magam, ahogy álmatagon lebillen a fejem egy pillanatra. 1792
kimerült szemei rám mosolyogtak, és ő maga kényelmesen elfeküdt a talajon.
Néhány másodperccel később követtem a példáját.
-
Aztán amikor szembejött 3487… - folytattam volna a mesét, mire feltűnt, hogy
ütemesen piheg mellettem. Ahogy ránéztem, megkönnyebbült, békés kifejezést
láttam az arcán. Elcsendesedve hajtottam le én is a fejem. A fáradtságtól
valójában nem is zavartattam magam a kényelmetlen, hideg föld miatt, de
elaludni valahogy képtelen voltam… Valami megfoghatatlan érzés ébren tartott.
Mintha attól félnék, hogy ez a végeredményben egész szép álom hirtelen véget
érne, és megint az ágyamba kerülnék, ahol a hiányérzettől feszenghetnék!
Valójában szeretnék ebben az álomban maradni. Úgy érzem, mintha segítettem
volna 1792n! Azzal pedig 3971en! Azzal pedig magamon…
Elmerengve
fordultam az oldalamra, ahol nyugodt arccal szuszogott a másik srác. Amilyen
feldúlt volt a lelki világa, hihetetlen, hogy most ennyire ellazult! Annyira
boldog vagyok! Ha Őt nem is láthatom már többet, de a mosolyát így közösen
felidézve 1792vel egészen sikerült befoltoznom a mellkasomba ütött rést! Persze…
semmi sem lesz már ugyanúgy, mint akkor régen… de sosem feledjük el, amiket
együtt éltünk át Vele!
Mosolyogva
fordultam a hátamra, és kémleltem az eget, amelyet még mindig zöldes fényjáték
lengett be. Igen. Biztosan megváltoznak a dolgok, mint ahogy ezek a bizonytalan
fények is… azonban ahogy a fekete fényből is zöld lett, talán az életem is
változhat pozitívan! Nem tudom, honnan jön most ez a túláradó optimizmus, de
örülök neki, hogy nem a szobában ülök, és sírok a múlton már…
Halk
motozást hallottam a környékről, de a hajnali napsugarak miatt nem szívesen
nyitottam volna ki a szemeimet még. De a közeledő léptek zajára lassan
felültem, majd a hangok irányába néztem. Nem messze tőlem, az épület kapuján
szállingóztak kifelé az emberek. Az alakok még elég ködösek voltak a számomra
még erősnek tűnő fényben, de így is kivettem, hogy az egyik felém tart, míg
többük figyel engem. Ahogy az pár lépést megtéve fölém állt, tudatosult bennem
3006 személye.
-
Te meg mit csinálsz idekinn? – nézett le rám aggódva. Azok után, amiket
mondott, nem hittem volna, hogy ugyanilyen marad… - Hajnal van…
-
Kijöttem este levegőzni… - mélyedtem el a tekintetében, mire elfordította az
arcát.
-
Felelőtlenség ilyesmit csinálnod… egyedül egy olyan srácnak, mint Te, nem kéne
kinn sétálgatnia az éjszaka közepén… - ahogy duzzogva elfordítottam az arcom
róla, megláttam a kapuban gyülekezők között a tegnapi zaklatómat… Kissé olyan „sors
keze” érzés fogott el a látványtól…
-
Most indultok? – kérdeztem témát váltva.
-
Mint láthatod… - miért jött ide, ha nem is beszél velem rendesen?!
-
És mikor jöttök haza? – meglepve lenézett rám.
-
Miért kérdezed…? – sietve visszavette az uralmát az arcizmai felett. Közben a
falnak döntöttem a hátam, és a csapatot vizslattam. 0733 a senpaiuk mellett
álldogált kétségbeesetten pislogva, miközben 2006 őt figyelve konzultált egy
másik sráccal. 6116 úgy látszott, észrevett… Néhány pillanatig nézett felém,
majd elfordult. Pedig tartottam tőle, hogy idejön… Aztán megláttam 7480at.
Tényleg… azt mondta, a következő alkalommal elmegy a vizesekkel kipróbálni ezt
a munkát is…
-
Miért is…? – kérdeztem magam elé motyogva, miközben azon agyaltam, hogy 1792
most akkor velük tart-e, vagy sem? – Mégis mit gondolsz, miért? Jó voltál az
ágyban… Hiányozni fogsz! – először elvörösödött, majd valamit mondani akart,
míg végeredményben csendben maradt és nem mozdult – Hehe! Mókás vagy –
bokszoltam a karjába, mire sötéten rám nézett.
-
Te most idegesíteni akarsz?
-
Nem. Épp bókoltam – vigyorogtam rá, mire újra kissé kipirult. Őszintén szólva,
én nagyon élveztem most vele ezt a játékot. Csak valami apró dolgot mondjak, és
rögtön zavarba jön…
-
Fejezd be…!
-
Ha nem tetszik, ne hallgasd! – vigyorogtam még mindig rá. Ha zavarja, tényleg
bármikor leléphetne… - Örülsz neki, hogy ilyeneket mondok, nem?
-
Miért is kéne ennek örülnöm…? – remegett a hangja, miközben rám se mert nézni.
-
Azt hittem, örülni fogsz, ha azt mondom, jó volt veled…
-
Fogd be… és játszadozz mással! – fordult el tőlem, majd indult vissza a
többiekhez. Milyen érzékeny… támasztottam egyik tenyerembe az arcom, mire
megláttam, ahogy 7480 érkezik váltásként.
-
Hali! – kacsintott rám vigyorogva – Hogyhogy idekinn vagy? – dobta le magát
mellém.
-
Csak este kijöttem nézni a fényeket – megint a falnak dőltem.
-
Fura hobbid van… – borzolta össze hajam – De amíg nem kéred, hogy a fekete
fényben csináljuk, azt hiszem, nem zavartatom magam miatta – nevetett fel.
-
Mégis ki kérne ilyesmit? És mikor is mondtam, hogy lesz következő alkalom? –
vigyorogtam rá.
-
Csak rád kell nézni, ahogy már pusztán a látványomba beleremeg a tested…
-
Nem is tudom, ki próbál itt burkoltan egy újabb éjszakáért könyörögni…
-
Fogalmam sincs, melyikünk is rángatja a mézesmadzagot a másik előtt…
-
Tehát én vagyok számodra a mézesmadzag?
-
Ó, szóval megrángathatlak? – itt már együtt nevettünk – De komolyra fordítva a
szót… - simított végig finoman az arcomon – Te voltál eddig a legjobb partim…
-
Á, most már udvarolsz is? – nevettem tovább, mire a fülemhez hajolt.
-
Nem vágyódtam még ennyire egy ember után sem… - kirázott a hideg a hangjától.
Nem lehet… Odébb húzódtam egy kicsivel – Nem mintha túlzottan nekem való lenne
egy kapcsolat… - fonta össze az ujjait, majd támasztotta rá az állát – De Téged
szívesen kisajátítanálak hosszabb távra…
-
Nem igaz… - rám nézett kérdően – Mi a franc jön be neked bennem? – a tekintete
nem igazán egy szerelmeséhez hasonlított… inkább valami ragadozóéhoz.
-
Ne érts félre… én bírom a szabadelvűséged, talán épp ezért nem jönnék össze
veled élesben. Azonban mindemellett nehezen tudok lemondani arról, hogy ne
vehessem birtokba többször a tested… Csábító, hogy ilyen bevállalós vagy! –
öltötte rám a nyelvét, mire rögtön előugrott az emlékem vele kapcsolatban…
-
Szóval 4522 nem vállal be ilyesmit? – meglepetten pislogott rám.
-
4522? – szinte felröhögött – Csak nem vagy féltékeny, mert tegnap vele mentem?
-
Nem kifejezetten… - rántottam meg a vállam, visszaszerezve kicsit a lazaságom –
4387 feledtette velem a csalódottságom…
-
Ch! Lotyó… - vigyorodott el – Amúgy kissé félreértetted valószínűleg… 4522 egy
nagyon jó barát, és tökéletes szingli… Kíváncsiságból egyszer kipróbált, aztán
majd fél évig úgy tett, mintha meg se történt volna. Aztán, hogy feledésbe
merült e az az este, vagy csak rájött a kangörcs, nem tudom, de pár napja újfent
rám mászott. Utána meg a fekete fény miatt kellett egy kis lazulás, és kicsit
felengedett, így azóta minden nap csináltuk. Erre én lelépek! – röhögött fel –
Pedig végre úgy tűnt, van állandó partnerem…
-
És nem akarsz 4522vel igazi kapcsolatot?
-
He? Mégis minek? – nézett rám értetlenkedve – Szeretek szabad lenni! 4522 meg
nem igazán tűnik olyannak, aki bármelyik másodpercben összejönne valakivel… Ha
meg megteszi, hát ez van! – talán 3487 azért akart távol tartani 7480tól, mert
félt, hogy osztva az eszményét, én is hasonlóvá válok, és a szexnek élek? Ezen
nincs mit téríteni… már amúgy se vagyok jobb!
-------------
0733: az albínó vizes srác
2006: a vizesek senpaia
4522: 3487 legjobb barátja és 7480 szobatársa
6116: az egy nappal ezelőtti, vizes zaklató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése