52. fejezet

Felügyelő kerestetik?

Jó érzés volt 2799cel sétálgatni a hosszú folyosón, még ha kissé kényelmetlennek is tűnt eleinte a csend. Az út során senki se szólított le, pedig rendellenesen sokan császkáltak most kinn.

- Köszönöm, hogy elkísértél! – fordultam felé, ahogy az ajtó előtt megtorpantunk.

- Áh, úgysincs semmi elfoglaltságom most – legyintett, mire akaratlanul is vissza próbáltam tartani még egy kis időre.

- Amúgy hogy-hogy 6182 a partnered? – meglepetten lenézett rám.

- Hát… mert szeretem?

- Nem pont így értettem… - pillantottam el kínosan a feje mellett. Totális ellentétek, mégis hogy a francba jöhettek össze?!

- Szeretem, ha az embereknek erős elveik vannak… - vakargatta az állát.

- De hiszen annyira mások vagytok… és pár napja is, majdnem egymás torkának ugrottatok! – elmosolyodva túrta össze a hajamat újra.

- Mi így fejezzük ki a szeretetünket. Azt hiszem…

- Tényleg elég fura alak vagy… - pislogtam rá, mire csak magában mosolygott. Még csak egymás közelében se szoktam őket látni… Ez nekem annyira furcsa…

- 8119? – hallottam meg egy kisfiús hangot úgy egy lépésre tőlem, mire ijedten kaptam oda a fejem, de a várt 3498 helyett egy hasonló szőkeséget pillantottam meg.

- Igen? – mértem végig bizonytalanul, majd feleszméltem. Ez a srác egyike azon kivételes embereknek, akik olyan kegyben részesülhetnek, hogy Senpaijal dolgozhatnak együtt… De mindemellett még felkapottabb is nálam, csak mert ő „jobban megválogatja a partnereit”! Ezt még 3971 mondta nekem „tanácsként” anno.

- Sürgősen beszélnem kell a senpaioddal! Kérlek, mutasd meg, hol találom!

- Akkor én megyek is… - intett a magas fiú néhány másodperc után, mire én is elköszöntem tőle, majd a kis „tünemény” felé fordultam.

- A szobájában már kerested? – sóhajtottam fel, mire ő hidegvérrel bólintott, talán nem is véve a sértő hangnemet – Megint 2879 miatt keresitek?

- Nem. A holnapi programról lenne szó – ránéztem. Ezek tényleg mindent tudnak, ami itt folyik… - Tehát valóban nem tűr halasztást a dolog! – ölelte magához a jegyzettömbjét durcás arccal.

- Nem tudom, hol kéne keresned… - vakartam meg a fejem hátulját, mire elkapta a karomat.

- Te velem jössz! Meg kell találnunk minél előbb! – ez a fiú tényleg az idegeimre megy… mi is a neve? 58… - Senpai azt mondta, hogy át kéne hoznunk valakit a programszervezőktől hozzánk…

- Hogy mi?! – torpantam meg döbbenten – És már megvan, ki lesz az? – jelenleg 3324 és én vagyunk csak olyan állapotban, hogy átvihessenek minket, és mivel a vörös srác nem hagyná csak itt ezt a melót…

- Senpainak már vannak tervei… - húzta el a száját a kissrác. Talán tényleg van esélyem ilyesmire? Ha mindez igaz, és végül átkerülnék hozzá… - Áh, 2879-senpai! – rángatott oda engem is magával – 7655-senpai nem tudja, hol tartózkodik? – én minek kellek ehhez? Vajon csak idegesíteni akar az ilyen dolgaival és valójában semmi ilyenről nincs szó se…?

- Miután elkísért a kávézóba, visszaszaladt pár jegyzetért 3324hez… - csak most dolgoztam fel magamban, hogy a senpai egyedül van. Lassan egy hónapja, hogy 4427-senpait tették meg helyette a felderítők vezetőjének, amiért baleset érte. Még mindig nincs túl jó bőrben, ez ránézésre lerí róla…

- Minden rendben, 2879-senpai? – álltam mellé segítőkészen, mire leintett.

- Ha bármi bajom lenne, szerinted le tudtam volna vakarni magamról ilyen könnyen ’55öt? – vigyorgott rám. Nekem mikor lesz valaha is olyan kapcsolatom, mint nekik? Vagy mint 2799nek? Vagy amilyen 1792 és 3971 között volt? Éretlen lennék még az igazi kapcsolatokhoz? Talán ez a problémája 2178nak is velem?

- Köszönjük, Senpai! – biccentett illedelmesen a szőke, majd megragadva a karom megint rángatni kezdett, vissza a folyosón.

- Mi a fasznak kell végigcibálnod a folyosón?! – rántottam ki a csuklóm a szorításából, mire hátranézett.

- Idegesítő vagy, tudod? – pillantott rám idegesen – Megmondtam, hogy sürgős a dolog, akkor meg miért akadályozol?

- Minek kellek én neke…? – talán azért visz magával, mert meg akarja beszélni 7655tel, hogy áthelyezhessenek? – Értettem, veled megyek – hajtottam le a fejem bűnbánóan, mire elindult. Szorosan mögötte lépdeltem, közben az izgatottságtól fűtve. Tényleg bekerülhetnék Senpai munkakörébe? Ez maga lenne egy álom!

Ahogy 3324 szobája közelébe értünk, kitárult az ajtó. 2178- és 7655-senpai léptek ki egymás után rajta, mire a kis szőke előttem csalódottan torpant meg.

- 5839! 8119! – mosolygott ránk táskás szemekkel a senpaiom – Remek időzítés, hogy…

- Nem – fordított hátat Senpai ingerült arccal, és indult el az ellenkező irányba. Kérdőn néztem utána, de úgy tűnt, rajtam kívül mindketten tisztában vannak a helyzettel… - Gyere már! – ordított hátra, mire a szőke ijedten rohant utána. Kínosan pislogtam a hátukra, míg 7655 elém nem állt.

- Sajnálom, hogy kényelmetlen helyzetbe hoztalak… De szeretnék kérdezni tőled valamit. Velem jönnél? – komorodott el az arca egy másodpercre. Bizonytalanul bólintva követtem őt a hirtelen kihalttá vált folyosón. Vajon mi lehetett ez az előbbi? És most így hirtelen mit akar velem megbeszélni a senpai? És mindemellett miért lett ennyiben hagyva a nagy, holnap esti program megbeszélése? Valaki már megint össze akarja keverni a gondolatokat a fejemben? És ha már a kavarásról van szó, 3487 vajon még mindig 4522 társaságát élvezi…?

-------------