Ha a szavak
nem segítenek…
-
Öhm… Jól vagy? – szólalt meg végül 3487, mikor az egyik sziklára letelepedtünk.
Szinte sírhatnékom volt attól, hogy hogyis hagyhattam ennyire figyelmen kívül
3006ot… Egyáltalán hogy juthatott eszembe, hogy jó ötlet így fellépnem?! Most
biztos azt hiszi, hogy direkt, az ő idegesítésére csókoltam meg…
-
Azt hiszem…
-
Ne okold már ennyire magad! – borzolta össze a hajamat – Mostantól legalább
talán megértette, hogy ne járkáljon utánad…
-
De… ez olyan kegyetlen volt… - magamon éreztem a tekintetét.
-
Ha mindenkivel próbálsz kedvesen viselkedni, abból csak több gondod lesz! Talán
nem ez volt a legjobb megoldás, de a problémának talán vége szakad…
-
Mégis kivel vagyok én kedves…? – motyogtam magam elé.
-
Nekem úgy tűnik, magadon kívül mindenkivel próbálsz a lehető legelőzékenyebb
lenni – söpörte el a hajam az arcomból. Nagyon téved… Én vagyok az egyetlen,
akivel igazából foglalkozom… - A múlton pedig felesleges rágódnod! Nem elég, ha
Én szeretlek? – nyomott egy puszit az arcomra. Miért nem elég…? – Bocsáss meg,
de én valahogy képtelen vagyok úgy beszélni mindenféléről, mint anno Te… -
ezért miért kér bocsánatot? Bár meg kell hagyni, hogy az utána következő
csendben eltöltött másodpercek megértették velem, mit is akarhatott ezzel
mondani.
-
Most sokkal tisztább az ég, mint a fekete fény előtt…
-
Ja… - nekem kell irányítanom a beszélgetést, ha nem akarok némaságot, de
valahogy nem sok ötletem volt, mit is hozhatnék fel témaként…
-
Szép időnk van…
-
Ez így nem fog menni! – állt elém, majd nézett le rám. Francba! Tudom, hogy nem
megy ez most nekem, de ne hordjon már le rögtön mindenért! – Mi lenne, ha
folytatnánk, amit a szobában elkezdtünk? – tepert le a sziklán. Nem biztos, hogy
a legjobb megoldás az, ha szavak helyett egyfolytában csak szeretkezünk… Bár
ismerve magamat, ez nem lesz probléma…
-
Ühüm… - bólintottam, miközben a lábaimmal körbefontam. Kissé zavarba jött,
aztán egy gyengéd csók mellett finoman összedörzsölte testét az enyémmel. Várva
a folytatást az ajkaimmal finoman harapdálni kezdtem nyelvét, mire azonnali
válaszként karjaival végigsimítva az oldalamon, feltolta a pólóm. Félbeszakítva
a csókot megváltam a ruhadarabtól, és ahogy újra ránéztem, már ő is hasonlóképp
tett sajátjával.
-
Nem túl szűk neked ez a farmer? – kérdezte lassan vezetve tenyerét a nadrágom
zipzárjánál. Válaszként csak megint közelebb vontam magamhoz – Még nem eléggé? –
újra hozzám dörgölődzött, majd a mellkasomra hajolva az ajkaival harapdált. Ahogy
néhány másodpercre a nyakam kezdte szívni, kezeivel a gatyámnál matatott,
mígnem elérve célját a farmerom alá férkőzve izgatott tovább. Kínosan felnyögve
túrtam a hajába, mire másik kezével lejjebb húzta a nadrágom – Az alsógatyád
már tiszta kéjnedv… - búgta a fülembe. Ennyire felizgatja, ha elveszhet a
részletekben…? Bár nem is tudom, ki úszik jelenleg a saját előváladékában…
-
Ezt hagyd abba… - emeltem meg egy kicsit a csípőm hirtelen, ahogy anyagon
keresztül kezdett volna hátulról izgatni az ujjaival.
-
Senkit se fog zavarni, ha lyukas lesz az alsód… - nyalt a fülembe.
-
Ne… - löktem meg kicsit a mellkasát, mire abbahagyta és lenézett rám.
-
Akkor mit szeretnél? – két kezét mellém támasztotta, és várta a válaszom.
-
Csak, hogy ne így… - motyogtam. Elmosolyodott, és egy forró csók közben lehúzta
az alsógatyám is.
-
Ez így hideg… - mondtam neki, ahogy elváltak az ajkaink.
-
Majd felmelegítelek… - súgta a fülembe, majd harapdálni kezdte azt. Ahogy a
derekam kissé felemeltem a jéghideg kőfelületről, az érzéstől, ahogy egyik
ujjával elmélyed bennem, a kisebesedett lapockám ezernyi tűként marta a hideg. Felszisszenve
kapaszkodtam a nyakába, amit feltételezéseim szerint félreértve, gyorsított a
játékán, mind az ajkaival, mind az ujjaival.
-
Állj…! – nyögtem alatta. Pár másodperc múlva felemelkedve újra lenézett rám.
-
Gond van? – kérdezte megint közelebb hajolva, mire egyik tenyerem az arcának
támasztva toltam el magamtól.
-
Fáj… - böktem ki kissé félreérthetően. Kérdő tekintettel nézett.
-
Ha nem akartad, már az elején is nyugodtan mondhattad volna, de ezt felhozni
indokként…
-
Nem az! - kaptam el az egyik kezét – A hátam…
-
Áh… bocsánat… - biztosra veszem, hogy el is feledkezett róla. Nem mintha én
annyira sokat foglalkoztam volna vele…
-
Már megint mit csinálsz? – rándultam össze, ahogy hirtelen mögém jött, és
éreztem, ahogy a nyelvével most is végigszántja a hegeket. Közben fél kezével
biztosította, hogy véletlenül se maradjon el a kényeztetésem, míg a másikkal
szintén a sebeket piszkálta – Hagyd abba…! A végén még felnyílnak…
-
Nem baj az… - mióta van heg-fétise? – Annyira édes vagy… - mit élvez ennyire
ezen? Erről le kell szoktatnom, de gyorsan! Hátranéztem rá, de közben egész
testemben remegtem az élvezettől, amit nyújtott nekem.
-
Hm? – pillantott fel a seb nyalogatásából.
-
Lovagolni akarok…!
-
Most? – fagyott le egy másodpercre.
-
Most.
-
De még elő se készítettelek rendesen…
-
Nem lesz baj… - fordultam felé – Így is menni fog… – lélegeztem egy mélyet.
-
Nem tűnsz annyira magabiztosnak, mint hiszed – feküdt el kényelmesen alattam,
felnézve rám. Mintha tudná, mit is érzek! Mit nem gondol! Tökéletesen meg tudom
oldani a helyzetet – Hé! Ne siess annyira! – ért egyik kezével az arcomhoz,
mikor már nekikezdtem volna – Csak nyugi… - lenyúlva magához, segédkezett –
Olyan feszültnek tűnsz, mint akinek ez az első alkalma. Annyira cuki… -
mostanság szex közben egyre nagyobb a pofája! Ha ezt is a némaságom miatt
teszi, én kicsinálom!
-
Ne félts! Csináltam már így épp elégszer… - helyezkedtem el fölötte.
-
Ez most rosszul esett! – vágott sértődött arcot. Valóban… vele, ha a tegnapi rövid időszakot
annak vesszük, csináltam csak először ebben a pózban… Vajon csak azért nem
szoktam 3487tel, mert mint pajzsomtól, azt várnám el, hogy ő védjen? Pedig
kifejezetten kellemes pozíció… Lassan beleültem, közben kicsit szidva magam,
hogy ilyen gyorsan beszűkülök… - Ne vágj ilyen fájdalmas arcot, vagy a
látványodtól elmegyek… - összeszorítva a szemeimet folytattam, míg teljesen
bennem nem volt. Néhány másodperc után nekikezdtem mozogni rajta, finoman az ajkamba
harapva – Ennyire élvezed…? – emelte meg ő is a csípőjét, még mélyebben átjárva
engem. Gyorsítottam kicsit, mire elnémult végre. Egyre hangosabban fogadtam
magamba, közben magamon járatva egyik kezem. Fejemet kissé hátradöntve, fokozva
a tempót siettettem még jobban a kielégülésem – Basszus, de jó vagy…! – az ő
mozgása is felgyorsult, bár akiről patakokban ömlött a verejték az én voltam…
-
Nem bírom…! – nyögtem pár pillanattal az elélvezésem előtt. Ahogy az egész
testem megremegett a gyönyörtől, éreztem, ahogy 3487 is csúcsra ér, és forrón
elönt.
-
Következőleg is csináljuk így… - pihegett még egy keveset – Olyan gyönyörű
voltál… - simított végig az arcomon, majd felülve magához szorított.
-------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése