38. fejezet

A barátság megalapozása

- Miért kell játszadoznod mások érzéseivel?! – a tekintetében nyugtalanság és zavar tükröződött. Mosolyogva felegyenesedtem, kicsivel nagyobb nyomást gyakorolva ezzel az ágyékára.

- Én nem játszadozom. Csak megalapozom a barátságunkat egy kis kölcsönös szórakozással… - beszéd közben finoman felcsúsztattam a pólót a mellkasán, mire rögtön újra ellenállást próbált mutatni a kezeivel – Garantáltan élvezni fogod… - suttogtam előrehajolva, miközben lassan ráfogtam a csuklóira, majd levezettem a karjait a teste mellé – Bízd rám magad… - kértem, ahogy lágy csókokkal borítottam el a meztelen felsőtestet. Még mindig elég feszültnek látszott, de nem állt ellen. Az ujjaim vezetgettem szórakozottan a mellkasán, közben lassan összedörgölőzve 3006tal odalenn is. Nem kellett sokáig várnom, mire megfelelőnek tűnt az elvárásaimnak… Végleg megszabadítottam a felsőjétől, majd a combja közepéig csúszva kicsit kézzel is izgattam – Már nagyon kemény vagy… - figyeltem mosolyogva az összerezzent srácot alattam. Feltérdelve, sietve lejjebb húztam a gatyámat. Egyre inkább elöntötte a pír, és elfordította rólam a tekintetét – Hé! – nyúltam az álla alá, összeérintve magam finoman a mellkasával – Engem jobban felizgatna, ha néznél közben… – kínosan pillantott fel rám. Minden tagommal hozzásimultam, és nyelvemmel utat törtem magamnak a szájába. Bizonytalanul csókolt vissza. Válaszképp vadul haraptam az ajkaimmal a nyelvére, miközben fél kezemmel nagy nehezen lehúztam a sliccét. Éreztem, ahogy a karjai gyengéden a hátamhoz érnek. Nem sieti el a dolgokat… Azonban én annál inkább próbáltam megbirkózni a nadrágjával, míg végre nem érezhettem közvetlenül a bőrömön a vágytól égő, kéjsóvár tagját – Nem illik ilyesmit titokban rejtegetni… - búgtam a fülébe, ahogy ujjaimmal játszadozni kezdtem rajta. Újra felegyenesedtem, most csupán a combján ülve, és óvatosan megérintettem magam hátul, majd lassan becsúsztattam egy ujjam. Egy másodpercre megborzongtam, majd 3006ra néztem – Magadévá tennél? – a srác mindamellett, hogy még mindig elég passzívan viselkedett, már az arcára is kiült az izgatottság. Két karja a combjaimon feküdt és az ujjaival cirógatott. Rákulcsoltam ujjaim a két kézre, majd valamivel előrébb csúszva a fenekemre vittem őket. Már egy bizonytalan pillanat se kellett neki, mire először csak visszafogottan ugyan, de rámarkoljon. Majd hirtelen felült, és a nyakam szívva vadabban kezdett markolászni. Kezeimmel a haját túrva élveztem a helyzetet. Az ajkai a nyakamról a mellkasomra vándoroltak, és csipkedni kezdték a mellbimbóimat. Egy másodpercre felnyikkanva karmoltam a vállaiba.

- Akarlak… - kúsztak fel ajkai a fülemhez, majd azokat harapdálva éreztem, ahogy az ujjaival lassan még jobban felcsigáz. Majd egy pillanat alatt a kényeztetést abbahagyva emelt meg kissé. Segítve őt feltérdeltem. Éreztem, ahogy pár másodperc előkészület után lassan kezeit a combomra téve nyom lefelé, mire szorosabban ölelve őt végre éreztem, ahogy eggyé válik a testünk. Hangosan felnyögtem, miközben kíméletlenül mélyedt egyre jobban belém. Szinte sírva remegtem az ölében az élvezettől. Kifejezetten bíztam benne, hogy a nem régi menet után minden simán mehet, hiszen kellően síkos vagyok és ennyi idő alatt még nem szűkülhetek úgy be… De 3006 valamit eszméletlenül jól csinált! Ahogy mozogni kezdett alattam, úgy éreztem, megszakadok és azon nyomban el is élvezek… Egy darabig csak összeszorított szemekkel, hangosan nyögve mozgattam rajta a csípőm, majd könnyes szemekkel lenéztem rá. Az arca szinte sugárzott… ennél nehezen lehetett volna kifejezőbb… De valahogy iszonyatosan jól esett ezt az izgatott arckifejezést látni. A tempója csak egyre vadabb lett. A nyögéseim egyre érzékibbek. A tekintete egyre elködösültebb. Egyik kezével a hajamba túrva mélyített el egy szenvedélyes csókot, mire éreztem, ahogy egy erőteljes lökése után megtorpan, és engem elönt a forróság. Az érzéstől a saját testem is összerándult, és végre elengedtem magam.

Néhány pillanatig még a karjaiban tartott, majd finoman leemelve magáról elfektetett az ágyon. Utána, mint aki jól végezte a dolgát, gyorsan visszaöltözött, és elhagyta a szobát. Ijesztően hasonlít ez a szituáció az egyéjszakás kalandjaimhoz… Nem mintha, mást kívántam volna, vagy valami, de… 3006 nem halálosan belém van esve? Tőle inkább számítottam volna arra, hogy még mellém bújik, csókolgat és ölelget, az őrületig ismételgeti nekem, hogy szeret… Valóban! Egész idő alatt nem hallottam tőle semmi effélét… Feladta volna valóban a dolgot?

Miért zavar ez ennyire…? Ha nem szerelmes belém, legalább könnyebben leszünk barátok… Biztos csak azért hiányolom a gondoskodást, mert 3487 elkényeztetett! Vagy mert olyan kurva jó volt vele… Mondjuk, ha egy kis baráti hancúrban benne lenne néha, az kifejezetten kellemes lehetne azt hiszem, mindkettőnk számára…

-------------