41. fejezet

Mosolyt!

 7480 egész jó arcnak tűnt, ahogy megismertem. Már miközben öltözködtem, szóval tartott, és meglepően jó hangvételűen beszélgettünk! Valahogy mióta 3971 lelépett, nehezen elegyedtem rendesen szóba bárkivel is… Mikor most először megszólalt ez a srác, biztosra vettem, hogy valami kis perverz megjegyzést küld. Azonban cseppet se tűnt annak. Nem zaklatott a szexuális életem felől érdeklődve. Talán ezért tűnik szimpatikusnak? Kicsit hasonlít is rám… A dolog után jobb hangulatban elbeszélgetni valami teljesen másról, mintha mi sem történt volna. És ebben az a szép, hogy így még csak fel se tűnik igazán senkinek, hogy gyanúsak lennénk!

- Miért éppen a vizesekhez akarsz most csatlakozni? – kérdeztem tőle, miután közölte, hogy az unalmas újoncsegítő munkájával elégedetlen, és a vizesekhez csapódna… - Szervező még nem is voltál! És a vizesek alig vannak itthon…

- Hiányoznék, mi? – vigyorgott a képembe, mire egy finomabb mozdulattal orrba vágtam – Jól van, na! Szóval a vizesek élete szerintem sokkal szabadabb és izgibb, mint itt rohadni… Arról nem is beszélve, hogy mikor itthon vannak, mindig nagy sikerük van! – röhögött fel.

- Ch… Tehát én nem vagyok elég jó neked! – emeltem fel hisztisen az orrom.

- Ugyan kérlek! Te vagy az egyetlen! – színpadiasan, mélyen meghajolt, miközben kinyitotta előttem az étterem ajtaját – Fáradjon be, kérem! – elmosolyodva tarkón vágtam, miközben beléptem, mire nevetve utánam jött – Ott van 4522vel – bökött a fejével egy asztal felé, ahol megláttam 3487et a másik sráccal beszélgetni.

- Nem akarom zavarni őket. Keressünk inkább valami üres placcot! – néztem körbe, miközben megakadt egy pillanatra a szemem 3006on, amint az egyik sarokban ülve, bambulva a tányérjába piszkálja a kajáját.

- Gyere! – lökte meg a vállam 7480, majd követve őt beültem 4781 és közé.

- Rég nem láttalak, Kölyök! – túrta össze vigyorogva a hajam a magas, szőke fiú. Egy oldalpillantással néztem a másik mellettem ülőre segítségkérően, de ő jelenleg a hátát mutatta felém, miközben két kézzel mutogatva magyarázott valamit az egyik srácnak.

- Hagyjál! Jelenleg van pasim… - toltam el a nagy kezet a fejemről. Ő vette el anno a szüzességem… Buta és értetlen kisgyerek voltam még, és botor mód szerelmet vallottam neki pusztán a közvetlensége miatt. Azóta is ég arcom, ahányszor csak ránézek. Nehezen dolgoztam fel, hogy miután megfektetett, ott hagyott… De néha rájön, ha meglát, hogy megint zaklasson.

- Régen aranyosabb voltál… - dőlt hátra a székében – Kicsit furdal a lelkiismeretem, amiért összetörtem a szívedet. Mi lenne, ha egy hónapos hűséget fogadnék, és megpróbálnánk újra? – mégis minek néz engem? Ő egyike azoknak, akikkel soha ágyba nem bújnék még egyszer! Nem azért, mert annyira rossz lett volna… Pusztán a büszkeségem miatt, azt hiszem…

- Ha csak meg akarsz baszni, azt is mondhatod…

- Ha azt kérem csak, belemész? – küldött felém egy sármos mosolyt, mire én is mosolyogva, megtámasztott állal a kézfejemen mélyen a szemeibe néztem.

- Nem.

- Elsőnek lehet, hogy nem volt olyan jó Velem, de most már nem vagy szűz… - kezdte mondani, mire éreztem, hogy valaki az asztalra támaszkodik mellettem.

- Elég egyértelmű válasz volt, nem gondolod, 4781? – oldalra pillantva megláttam 7480t.

- Pf… - elégedetlenkedve átfordult a másik irányba zaklatni valaki mást.

- Kösz, megmentettél! – dőltem hátra a székemen.

- Mi bajod van a csávóval? – kérdezte meglötyögtetve a poharába öntött italt.

- Nem sok pozitív emlékem van róla… - bambultam el a távolba, mire feltűnt, hogy 3006 elkapja rólam a tekintetét, majd még jobban magába révedve bökdösi a tányérját.

- Ez meglepő! Általában elég jó néven emlegetik… - figyelt engem 7480.

- Ízlések és pofonok…

- Szóval én jobb vagyok? – öltötte rám a nyelvét.

- Idióta! – nevettem vállba öklözve. Lényegében nem is emlékszem, milyen volt 4781gyel… Milyen furcsa! Pedig az elsőt azt hittem anno, sosem feledem el…

- Az urad felénk tart… - mondta még mindig vigyorogva. Ugyanúgy maradva folytattam.

- Biztos vagy benne, hogy vizesnek lenni annyira móka és kacagás, mint hiszed?

- Amíg ki nem próbáltam, nem ítélkezem – rajta se látszott zavar a témaváltás miatt.

- Szóval… - megéreztem egy tenyeret a vállamon, mire fölnéztem. Nem túl nagy meglepetésemre 3487 állt mögöttem – Szia! – hagytam a mosolyt az ajkaimon.

- Beszélhetnénk? – masszírozta a nyakát, közben végigmérte a piercinges srácot, aki továbbra is ártalmatlannak látszott felém.

- Még nem ettem, de utána a tied vagyok.

- Jobban vagy? – hajolt közelebb, majd finoman csókot lehelt a homlokomra.

- Ühüm… - bólintottam mosolyogva. Az arckifejezése nyugodtabbá vált – Sajnálom az előbbit… - tökéletes kezdeményezés arra, hogy tudatlanul megbocsásson 3006ért és 7480ért…

- Ugyan! Semmi baj… - finoman az ajkaimra csókolt – Kinn megvárlak 4522vel, rendben? – tekintett egy másodpercre a háttérbe húzódott fiúra.

- Ühüm – biccentettem, majd egy búcsúpuszi után visszafordultam az asztalhoz.

- De kis cuki… - csípte meg az arcom vigyorogva a piercinges.

- Hé! Még hallhatnak! – rúgtam a lábába – Olyan szemét vagyok… - hajtottam az asztalra a fejemet szenvedve.

- Hagyd már! Ha minden félrelépésért ennyire szenvedni fogsz, csak kikészülsz. Fogd fel úgy a dolgot, hogy cserébe a nap további részében a kedvében jársz! Tuti nem lesz baja vele! És amilyen birka, nem is gyanakszik majd – kacsintott rám.

- De ma már másodszor feküdtem le mással… - takartam el zavartan az arcom.

- Ejnya! – veregette meg a vállam továbbra is röhögve – Milyen rossz kisfiú vagy! Ez esetben a mai napon ki se engedd az ágyból! – öltötte rám a nyelvét.

- Áh, már így is hulla vagyok… - nyöszörögtem szánalmasan, mire felállt mellőlem, majd mikor fordultam volna hátra, hogy meglássam, hova megy, megéreztem, amint az arcom kétoldalt húzza.

- Mosolyt!

- Hülye… - mosolyodtam el magamban is.

-------------